2016. december 7., szerda

Zombi nász

Házasodott az újdonsült, fiatal zombipár,
esküvőjük tegnap volt, Halloween napján,
én is ott voltam, a vendégek listájának élén,
azért mégse ülhettem az asztal bármely végén.
A templomi ceremónia szerintem  szép volt,
részt vett rajta megannyi fura élő és holt,
kik az ámen után a papot sebtiben megették,
így jár az a bolond, aki szörnyeket esketék.
A koszorúslány szerepét két boszi vállalta,
az egyik cserébe, a papunkat is tálalta,
majd cukorkát dobáltak a díszes oltárra
s ringatták a csípőjüket mindegyik zsoltárra.
Ahogy a menyasszony elhörögte az esküt,
mi csak a bomlásnak indult fogait lestük,
de a vőlegénynek meg a szaga volt iszonyú,
elájult helyben a fél társaság, bizony úgy.
A násznép sem volt valami hétköznapi,
főleg az öreg szellem, Roger nagypapi,
kinek kedvenc eledele a forró tejbepapi,
amit az ő fiatal vámpír macája főz neki.
A lagziban is ment a mulatás, dáridó,
Lagzi Lajcsi számaira twerkelt kupidó,
de a disco királynő mégis én lettem,
jutalmul sok élő varangyot ehettem.
Végig buliztam a következőket szintén,
de történt egy kis baleset az ágyam szintjén,
lefejeltem én, az ágy támláját telibe
a padlóra is kerültem végül sebtibe.

És hogy honnan tudom, hogy minden megtörténhetett pont úgy?
Jelzi a homlokomon éktelenkedő, hatalmas lila púp :)


Eposzi segélykérés

Kipróbáltam, hogy milyen, időmértékes verselében, csak hexameteres és pentameteres sorokban megírni egy 4 soros eposzi segélykérést. Nem volt egyszerű feladat, rengeteg időmet és energiámat felemésztette, de remélem még ha nem is vagyok Homérosz méltó leszármazottja, sikerült teljesítenem a feladatot :)) Egyébként én Kalliopé múzsához szóltam ebben a segélykérésben, aki a görög mitológiában, az epikus költészet múzsája :) Ki is elemeztem az egészet, hogy tisztán látható legyen a felépítése és a megszerkesztettsége :) A - jelképezi a hosszú szótagokat, az U pedig a rövideket

Szánd meg most ó Kalliopé magam, ötletem úgyszint,
én egyedül nem boldogulék eme érdekes művel,
még sohasem próbáltam alvós éjszaka írnom,
ennyire rémesen értéktelen egy szöveget.

Elemzés:

1.sor


Szánd m/eg m/ost/ ó K/all/i/op/é m/ag/am,/ ötl/et/em/ úgysz/int,
- - / - - / - - U U / - U U / - U U / - - 

1. versláb: spondeus
2. versláb: spondeus
3. versláb: daktilus
4. versláb: daktilus   
5. versláb: daktilus
6. versláb: spondeus 
Hexameter 

2.sor 

én/ egy/ed/ül n/em b/old/og/ul/ék /em/e /érd/ek/es m/űv/el,
- U U / - - / - U U / - U U / - U U /- U

1. versláb: daktilus
2. versláb: spondeus
3. versláb: daktilus
4. versláb: daktilus
5. versláb: daktilus
6. versláb: trocheus
Hexameter

 3.sor

 még s/oh/as/em pr/ób/ált/am/ alv/ós/ éjsz/ak/a/ írn/om,
 - U U / - - / - U U / - - / - U U / - U

1. versláb: daktilus
2. versláb: spondeus
3. versláb: daktilus
4. versláb: spondeus
5. versláb: daktilus
6. versláb: trocheus 
Hexameter

4.sor 

enny/ir/e r/ém/es/en/ ért/ékt/el/en/ egy sz/öv/eg/et.
- U U / - U U / - / - U U / - U U / -

1. versláb: daktilus
2. versláb: daktilus
3. versláb: csonka
4. versláb: daktilus
5. versláb: daktilus
6. versláb: csonka
Pentameter 


2016. november 3., csütörtök

A jók egyszer....

A jók egyszer mindig elmennek,
hiába nyúlnak utánuk szerető kezek.
A jók egyszer mindig itt hagynak,
életedből ezután végleg kimaradnak.
Nem számít tér, idő, vagy zokszó,
ha elmentek, már vissza nem jöhetnek.
Arcodat könny mossa már jó ideje,
de nem hozza vissza a sírás erdeje sem.
Nem létezik oly fenséges, csodálatos erő,
amely visszahozhatná egy percre is őt.
Élete elsuhant, ez pedig már a te jelened,
és nem a boldogító, reményteli múlt.
Ha látna téged, azt akarná, hogy ne sírj,
hiába nehéz nélküle tovább éldegélned így.
Lesz idő, mikor végre újra láthatod őt,
de most még élned kell s építened a jövőd.
Mert aztán bánhatod elszalasztott alkalmat,
mely nem hoz mást csak csalódást, borzalmat.
A jók a szívünk legmélyén tovább élnek velünk,
hisz a szeretet szilárd, erős és soha meg nem rendül.

A végzetre várva

Kínzó gyötrelem járja át a testet,
kínzó gyötrelem sebzi a szívet,
kínok, átkok, szenvedés, megvetések,
költöztek valakibe,kinek sebe nagyon mély.
Az az édes fájdalom, vérpirosra festve,
csillog a hold fényében, végzetet hozva
s egy elveszett ember halálát kívánva,
ki várja, hogy elérjen hozzá a keserű vég.
Éjfélt üt az óra és emberünk egyre csak
szenved, nem tudja, hogy istene nevét,
ennyi üldözés után, élete végét járva,
szidja embertelenül vagy  inkább szentelje.
De esélye egyenlő a nullával, nem éli meg
a várva várt holnapot, mellkasán szúrt seb,
amely elhozta neki az irgalmat sohasem
ismerő, halálos és örökre szóló ítéletet.
Nincs bölcs bíróság, nincs kegyes rendelet,
csak hús és vér, meg még több vér és
talán még egy utolsó emberi elmélkedés
foszlányai, szabadon szállva a szélben.
A halál viszont lecsap, elveszi mindened,
és oly szívtelen, hogy neki aztán próbálhatsz
könyörögni, bármit tehetsz, viszont minden
csak haszontalan, belülről üresedő próbálkozás.
Nem hallja meg jajgatásod, nem hatja meg,
hogy épp a pokol tüze lüktet ereidben, mert
csak jön, elveszi ami éppen kell neki és
egyszerűen eltűnik, mintha nem is létezne.
Nem tépi szét ember formálta bűnbánat,
lelkiismerete sincs a sötét, zord halálnak,
gyermeki sóhajok, nagymama imája
se érinti meg, legyen szó bármely helyzetről.
Amiképp az ember szeme, lassan üvegessé,
élettelenné válik, a teste is egyre kihűlni
látszik, nem marad semmi más belőle, csak
egy érzéketlen, szürke, dermedt holttest.
Életében tele volt álmokkal és vágyakkal,
de egy se teljesült igazán neki, mostmár
pedig muszáj minden ábrándjáról, minden
apró életcéljáról végérvényesen lemondani.
Porból vagyunk, porrá leszünk, mondja a
sok bölcs pap, de nekik sincs kis rálátásuk se,
az alvilág legsötétebb, pokoli bugyrába,
ahonnan még a legtisztább lélek sem tért vissza.
Mert ha leélted az életed, vár rád a végzet, mely
elrabolja mindened, ami eddig természetesnek tűnt
s elrabolja lelkedet, melyet évtizedekig serényen,
őszinte könnyeiddel, aprólékosan meg-megtisztogattál.



2016. november 1., kedd

Gyász számláló

Egy, egy gyász
Kettő, két család
Három, három szál virág
Négy, négy unoka
Öt, öt megválaszolatlan kérdés
Hat, hat meggyújtott mécses
Hét, hét könnycsepp
Nyolc, nyolc fotó
Kilenc, kilenc remegő családtag
Végtelen, végtelen emlékkép
Kilenc, kilenc kisírt szempár
Nyolc, nyolc felejthetetlen élmény
Hét, hét kimondatlan szó
Hat, hat tanulság
Öt, öt utolsó ölelés
Négy, négy gyermekszív
Három, három ígéret
Kettő, két elgyengült kéz
Egy......
egy szeretett lény elvesztése


Kőbe vésett gyász

 "Kell egy szó, mely elindít az úton. Kell egy dallam, melyet utad során dúdolgathatsz. Kell egy kedves útitárs, legyen az a szeretet vagy a maga a nagybetűs szerelem. Kell egy bot, melyre támaszkodhatsz, ha netalántán összerogynál az élet súlyát cipelve a hátadon. Kell egy kis hit, remény és szeretet, mert ezek nélkül nem létezhetsz. De legfőképp egy járható útra van szükséged, de ezt az utat meg csak te építheted."
                                                                                                           /Saját/

 Ha magány tépkedi szívedet,
és a hiányérzet átjárja testedet,
akár a lassan ható bénító méreg,
újra és újra átéled a történteket.
Az elvesztésének mindenegyes
apró momentumát az elejétől,
kedve az utolsó szófoszlányokkal,
kezdve azzal, amikor elment.
De nem kaptál elég sok időt rá,
nem volt időd rendesen elbúcsúzni,
csak ültél csendben az ágya mellett,
ő pedig örökre lehunyta szemeit.
Angyali tekintetéből kihalt az élet
és annak minden élénk melegsége,
mosolyát se láthatod többé már,
nem lesz alkalmad odabújni hozzá.
Egyedül az emléke marad veled és
a szépen megmunkált sírhelye
melynél virágokkal és mécsesekkel,
lelkét újra és újra életre keltheted.



Kis mécsesünk

"A fejfa az életünk könyvének borítója, lapjait pedig kitöltik az életben hozott döntéseink, érzelmeink, gondolataink és a szeretteinkkel közös élményeink."
                                                                                                                           /Saját/

Kis mécsesünk apró lángja,
szívünk piciny lángsugara,
mely egy pillanatra elviszi,
szívünkből a keserű gyászt.

Kis mécsesünk, olvadó viasz,
feledteti kicsit a gondjainkat,
melyek a mai rohanó világban,
elnyelik életünk nagy részét.

Kis mécsesünk parányi fénye,
előhozza a közös pillanatainkat,
amikor is együtt nevetgéltünk s
felhőtlen boldogsággal szerettünk.

Kis mécsesünk, segíts most nékünk,
szeretteinknek add át eme üzenetünk:
Titeket mi soha el nem feledünk, a
szívünkben mindigis lesz helyetek.


2016. október 28., péntek

Részeges szerelem

Daliás hercegem, üvegbe zárva,
részeges esték keserédes átka,
dörzsölöm s meghúzom üveged,
de előtte leveszem a szép süveged.
Magányos estéken gyógyír leszel,
feleségül egyszer majd el te veszel,
csuda boldogok leszünk mi ketten,
nem vitatkozunk a sok baljós tetten.
Bölcs tanácsokkal te mindig ellátsz,
olykor ezzel a nagy világnak felvágsz,
hogy régóta hűséges szeretőm vagy te,
míg végül a padlóra kerülök én le.
De egy kis szédülés még belefér,
a poharam veled minden nap teleér,
hisz én a tied, te pedig az enyém,
de a beton a fejemnek túl kemény.
Holnap reggel hol ébredek, nemtom,
de sebaj, édes nedűd úgyis feldob,
álmomban is téged ölelgetlek sokat,
 együtt éldegélünk s eliszunk pár lovat.


2016. október 6., csütörtök

Emlékezz rám

"Vannak emlékek, amelyek olyan erősek, hogy sosem halványulnak el. (...) Vannak emlékek, amik egyre erősebbek, valahányszor eszünkbe jutnak, és olyankor egy kicsit fakóbbnak érezzük az életünket a jelenben."
/Mindörökké című film/

Ha majd egyszer végleg lehunyom a szemem,
kérlek őrizd meg szívedben az emlékeinket
és engedd meg, hogy emlékezetedben tovább
élhessek legalább addig, amíg újra találkozunk.
Kérlek továbbra is szeress ugyanúgy mint régen
és bocsájtsd meg nekem hibáimat, akaratlanul
elvétett, rossz tetteimet, amikkel esetlegesen
megbántottalak vagy ártottam velük neked.
De legfőképp ne utálj meg azért, hogy ilyen
sok közösen eltöltött pillanat után, egyszer
végleg itt kell hogy hagyjalak, mert sajnos
azt kell hogy mondjam, egyszer minden véget ér.
A legfontosabb, hogy sohasem szabad sírásba
meredve gondolnod rám, mert már nem leszek
itt, hogy megvigasztaljalak és letöröljem a
könnyeket az arcodról, mint ahogy eddig tettem.
Ne engedd, hogy a gyász megkeserítse az életed
mert én lélekben itt maradok veled, hogy
vigyázhassak rád, szóval ne félj semmitől és
ha hiányzom, egyszerűen csak emlékezz rám.





2016. október 5., szerda

Ha búcsúzni kell

Ha búcsúzni kell már, ha el kell engedned őt,
valami megrendül mélyen, mélyen a szívedben és úgy érzed, már soha többé, semmi nem lesz olyan, mint amilyen azelőtt volt.
Ha elengeded a másik kezét, valahogy megváltozik minden, sose leszel képes olyan erősen kapaszkodni valakibe, mint azelőtt.
Egyszer eljön a pillanat, amikor szemedet lehunyva elhagysz mindenkit, tovább élve a szeretteid gyászoló szíve közepében.
Amikor elérkezik a végső állomásod, vajon eléggé fel leszel arra kèszülve, hogy itt hagyd eme világban mindazt ami egykor fontos volt neked...... vajon menni fog?
Mikor már nincsenek se szavak se tettek, biztos lehetsz abban, hogy mély nyomot hagytál szíveddel s lelkeddel a földi világban?
A végleges búcsúnál nincs kegyetlenebb, mert jól tudjuk, hogy örökké, az idők végezetéig kell megválnunk a másiktól és csak egy hatalnas fénykép kupac, néhány homályosuló emlékkel.
Legyen az házastárs, rokon vagy barát, hiánya fájni fog egy életen át, ha csak nem sokkal tovább, amíg a vele töltött idő hiánya fel nem emészt véglegesen belülről.
De elég erős leszel ahoz, hogy túlélj minden fájdalmat, veszteséget és akadályt amit az élet kíméletlenül eléd gurít pont akkor, amikor egyáltalán nem vagy felkészülve rá?
Erre csak te tudhatod a választ!


2016. szeptember 30., péntek

Még fájni fog

Még fájni fog, amíg fájnia kell,
nem marad abba olyan könnyen,
mint ahogy te gondoltad, amikor
az egészet oly könnyedén elkezdted.

Még fájni fog, mert fájnia kell,
ez is egyfajta gyász, a búcsú
váratlan hírnöke, mely egy
nap bekopogtat hozzád.

Még fájni fog, még rá nem jössz,
te nyitottál ajtót oly lelkesen neki,
az örök boldogság személyét várva,
kit csúfan megelőzött a bús magány.

Még fájni fog egy jó darabig,
egészen addig amíg szépen
lassan meg nem emészted,
vagy ő emésztget fel téged.

Még fájni fog, mert miért is ne,
ha egyszer a szíved megüresedett,
te pedig tűrd el vagy add fel,
de magadban ne kételkedj sohasem.



Születésnapomra

Ez a vers József Attila: Születésnapomra című verse alapján készült. Mikor elkezdtem, elég bonyolultnak látszott, viszont így utólag könnyen megbírkóztam ezzel az irodalom órai szorgalmival :)

Tizenhat éves lettem én,                                                 
fiatalságra nincs remény,                           
lári                                                             
fári.                                                           

Feladat, melyet megnyertem,                  
eme tanórai kereten,                              
végzem                                                  
képzem.                                

Lehetnék én kuruzsló,
embereket gyógyító,
szánom
bánom.

Sok fizetés, gazdag élet,
e szép álom elenyészett,
bérem
kérem.

Maradok már padkoptató,
egész évben koplaló,
gebe
epe.

Életem majd szerény lesz,
a sok kamat jól betesz,
károm
várom.

Férjem se lesz, vállalom,
helyette sok állatom,
csacska
macska.

Gyerekekről szó sem lehet,
több hasat nem etethetek,
vétek
étek.

Elszáll az idő felettem,
nem lesz egy fűtött telem sem,
ázom
fázom.

Versemet itt befejezem,
irodalmi fejezetem,
béke
vége.




2016. szeptember 25., vasárnap

Kihűlt szerelem

Utolsó csók, amely egy életre ráég meggyszínű ajkaidra,
ahogy szenvedélyesen és hevesen csattant el mindig.
Utolsó szeretlek, mely szép lassan ködbe vész, elnyelve
a múltat s a jövő álmait, mely eddig természetesnek hatott.
Végső érintések, utolsó ölelések, melyeknek helyeit
kifagyasztja a bizonytalanság kegyetlen, dermesztő szele.
Te kedvesem, ki kezeimet hónapokig fogtad, szívemet-lelkemet
magadhoz húztad, mára már elengedtél, egy új útra tereltél,
amin a közös emlékeink rögökként terülnek el szerteszét.
Csillogó íriszeid, melyek mindig megdobogtatták szívemet,
már más láttán ragyognak fel és csillognak szüntelen.
Erős, védelmező karjaidat más köré fonod ezek után,
miközben suttogod, hogy minden  rendben lesz.
Nem kívánok szerelmem egyebet neked, ne szenvedj
s találd meg az őszinte, igaz szerelmet, mely minden
apró érintés után a parázsból vadul lángrakap.
Ne rágódj a múlton és hogy, mi lett volna ha......
hisz nincs miért ezen gondolkoznod már többé vala.
Ne engedd, hogy könnycsepped lemossa arcodról
azt a pajkos mosolyodat, mellyel egykor meghódítottál.
Szóval állj fel büszkén, emeld meg fejed és ne sirasd
a lányt, aki egykor boldogan, feltétel nélkül szeretett.


2016. szeptember 11., vasárnap

Anyáknapi vers (a legelső versem)

Nagy nehezen megtaláltam életem első versét, ami még tavaly íródott anyáknapja alkalmából az én drága édesanyámnak és az én nagymamáimnak, akik sajnos már nem lehetnek köztünk. Ezt a verset sajnos csak az egyik nagymamám élte meg, de sose fogom elfelejteni azt a büszke, meghatottságtól könnyező szemét, amit a versért cserébe kaptam :)

Kint a szép udvaron versen törtem fejem,
sok minden megihletett: lepkék, rétek kertek.
De az igazi múzsám mégis te voltál,
ahogy visszaemlékezve, a babakocsiban toltál.
Viszont itt megszakadt a gondolatmenetem,
mert a szél elvitte az összes jegyzetem.
Szaladtam utánna, hátha elkapom,
de futás közben megvilágosodva a fejemet felkapom.
Rájöttem eme égijel értelmére
és a te szereteted felbecsülhetetlenségére.
Rávezetett a szél, hogy e minden nem fért volna ki,
még egy bolygó méretű papírra se ki.
Ezért felkerekedtem, eljöttem ide eléd,
hogy tettekkel bizonyítsam, amit sose elég: Szeretlek <3


Szemedben a fény

Szemedben a fény, az az éltető és huncut fény,
oly gyengéd és szikrázó, akár az esti holdfény,
minden éjjel, ártatlan sápadt fényével, reményt
hoz a szegény és üres lelkű emberek szívébe.

Szemedben a fény, az az örökvidám csillogó fény,
minden rossznak elüldözője, amely teljes hűséggel
testőrként áll szívem jobbján és örökké védelmez
a kegyetlen világ olykor sötét és gonosz oldalától.

Szemedben a fény, mely kihunyásáig engem őriz,
őszinte aggodalommal figyeli minden apró léptem,
velem könnyezik ha épp sírok vagy jó kedvem van
és szinte szikrákat szór, ha valaki bántani akarna.

Szemedben a fény, a fény mely már véglegesen kihunyt,
tovább vigyázz reám, a messzi messzi égi királyságból,
ott látom a nap mindenegyes, fürgén vándorló sugarában
és a kövér esőcseppekben, melyek elmossák a fájdalmamat.




2016. szeptember 2., péntek

Modern boldogság

A vidámság vajon a szórakoztatóipar
egyik jól megmunkált mellékterméke
vagy csak nyersanyag  ahhoz, hogy
minél magasabb legyen a tejelő profit?
Vajon az igaz, hogy a boldogság olyan,
mint a forró vas, melyet addig kell
ütni amíg még forró és szikrázik, mert
aztán elvész belőle a szent tűz parazsa.
A boldogság és öröm között tényleg
olyan sok a különbség mint például
egy sós tenger és egy belföldi strandot
jelentő magyar tavacska között?
Létezik-e annyi pénz a világon, amiből
valódi és oly őszinte boldogságot lehetne
venni, mint amilyen a szerelmesek lángoló
szerelme vagy a becses anyai szeretet?
A mai modern világban lehetek igazán
boldog, smileyk, végigchatelt  éjszakák,
fél vagyont jelentő sminkkészletek vagy
hamis, számítástechnika kreálta öröm nélkül?





2016. augusztus 13., szombat

Deux ex machine-a gépek kora //Beküldött//

Ezt a verset szintén Markó Dávid írta személy szerint nekem, az én kérésemre. A vers hangulata kicsit más mint a másik verséé, de szerintem minden költő jegyzettömbjében van legalább egy nyersebb, szomorúbb hangulatú vers. Fogadjátok ezt is sok szeretettel és Dávid véleményeket is örömmel fogad, a blogon vagy akár rajtam keresztül is :))


A hídon mozdulatlanul állok,
Hiába teszek bármit:csak fázok.

Kora reggeli ébredés,
És tessék itt a félés.
Felkelek az ágyból,hulla vagyok,de azért lépkedek,
Nem kertelek, hisz itt a hétfő:munkanap ,s kétkedek.

Felhúzom ruhám,
Felhívom "tanítóm" ,telómon és lököm  dumám.
Kedves Munkáltaó:Nem tudok menni,
Inkább megyek a hűtőhöz kását enni.

 Prímán szürcsölöm nem túl ízletes üdítőm,belőle kortyolok hetet,
S közben gondolom:ma nem üvőlt a főnököm velem.
Ebben a sötét és anyagias világban nincsenek már lelkeik,
Ekkor tájt kihunynak minden emberből érzéseik.

Nincsenek önálló gondolatok,
Nincsenek már agyak,
Az emberek:sodródva úsznak,akár a halak.
Ne döntsd el merre mész ,minek kéne lenni,
 De dögölj bele bátran,zombinak ám menni!

Üdítőm édesen szürcsölöm,
S közben mézesen tűnődöm:
Egyedül vagyok,nincs más ki éljen,
Csupán árnyékok ezek, nem létező lények,
Hisz nem vágják ezek:mi pont a lényeg.

Önkínzó mazochisták amerre nézek
Hát itt már csak én vagyok,ki valamit érzek?
Ha minden automata néked az életed hazugság,
Ha be vagy programozva,táplálva nincsenek már fékek,
            a képleted :gazság.

         Már nem számít más csak a pénz,
        Lelketlenül kapálni: kell a réz.

    Föld bolygó:ki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel!

Nem érdekel semmi,
Nem fogok mást tenni,
Mint fogolynak lenni.

Ha ellenállsz a rendszer büntet,
hiába sok tömeg ki tüntet,
Téged mikor reguláztak élő halott  zombivá?
Mikor neveltek céltalan darab hússá?

Tanulság:Soha ne add fel álmaid,
Legyél önmagad s fedezd fel vágyaid,
S kétséged nem marad,elszállnak gátjaid.

Lett légyen humorod hisz tudod:
Az élet egy játék s buli
Ám ha vesztesz: seggbe rúg az tuti.


Az anya a gyermek szemszögéből //Beküldött//

Ezt a verset az egyik szintén művész lelkű barátom, Markó Dávid írta. Személy szerint nekem nagyon tetszik és remélem még sokan lesztek ezzel így. Nagy öröm számomra, hogy ennyi költészet kedvelő személlyel vagyok körülvéve. Fogadjátok sok szeretettel :)) <3

 Táblák széle vígan csikorog,
 Vidám lurkók hasa korog.
 Vége van a tanításnak mára,
 Várok a mindennapi csodára.

 Felöltöm táskám,s szaladva levendulát szedek,
 Tudom ám, hogy a legboldogabb leszek.
 Napsugár fényében ámulattal fürdök,
 S végtelen izgalomban mosollyal örülök.

 Hisz tudom ám,hogy minden nap csodás,
 Még ma is képtelen vagyok elhinni;ez  nem csalás.
 Minden nap ott áll várva rám-e bájos teremtés,
 Kitől szívem végtelenül felderül,akár tavaszi fényártól a termés.

 Ő Anyu;szaladok felé,kiugrok bőrömből
 Nincs is mi kizökkentsen örömömből....
...de ekkor
...elesek hatszor
térdem sebes,
szemem könnyes,
lábam véres,szívem édes.

 Mond miért?Miért kell ennyi kegyetlenségnek lenni a világban?
 Oly sok felnőtt részese gyűlöletnek,egész városok élnek
 kegyetlenségben.
 Oly sok pár édesgetve egymást,
 S mégis években csak pár ,s kacagva csalják egymást.

 Szemem könnyfátylán át kedves szemek,
 Keblére ölelem Anyát s újra nevetek.
Szőke hajú égi tünemény,
Szertelenül kell sütemény.

 Öleléséből kibújok,
 S torokból kimondok:
 Anyu;apu tényleg elhagyott?
 Szomorú s büszke szeme felcsillan
 Sebtében pisze szája felvillan:

 Ugyan mit számít?Itt leszel szívemben drága,bájos fiam
          Örökké öregségemben



    

2016. július 29., péntek

My last letter for you, honey

Thank you for the lovely things baby,
i always loved to feel your sweet lips,
i enjoy to hold your hand in the streets.
I waited for the love, a very long time
and i need more time with you darling,
before the day, when i have to go away
from you, because now i can't do this.
You were my prince in my fairy tail,
you were the guard of this weak girl
and you means the light in the night.
Our hearts are too far away from each
other but i hope they'll meet once in
a very beautiful, heated summer night.
You are my first and i think you are my
last, because i can't find a boy, who can
love me in the future better than you.
So i will sleep at night alone in my
empty bed and i imagine you'll be
mine once again, in awaited one day.





2016. július 20., szerda

Mese vagy valóság?

Egyik pillanatban még boldogan mosolyogsz,
a másikban pedig meg már sírva rogysz össze,
egyik pillanatban még beterít a rózsaszín köd,
a másikban meglátod a köd mögötti valóságot.
A szerelem a legelején édes, mint a ragadós méz,
idővel az édeset olykor elnyomja valami keserű,
mint a frissen kifőzött, még cukor nélküli kávé,
csak később érzed szerelem keserédes aromáját.
Mikor már nem ujjongsz, nem vársz egy tökéletes,
jóképű, szőke hercegre, akkor leszel igazán boldog,
mert aki a mesék mögé rejtőzve, várja a fehér ló
pata kopogását, sose kapja meg azt, amire vágyik.
Amíg nem laksz palotában és nincs a fejeden a
hőn áhított gyémántkorona, az életed sohasem lesz
olyan, mint egy vattacukor felhőben úszó tündérmese,
sokkal inkább a csalódások tengerének végtelen drámája.
Nézz bele a tükörbe, nincs szárnyad, se uszonyod, még
csak tündérporral beszórt, csillogó aranyhajad sincsen,
mert ez itt a valóság, ahol az álmaidat legtöbbször az
agyad egy rejtett kis fiókjában tudod őrizgetni.
Csak nyisd ki a szemed és nézz körül a világban egy
kicsit, lásd meg a a valódi kincseket s értékeket,
melyeket nem találsz meg egy palackban talált térképpel,
az elvarázsolt, lakatlan sziget homokjában mélyen elásva.
Várd az igaz szerelmet, aki lehet, hogy a hercegi kosztüm
helyett kopott farmerban és kinyúlt pólóban fog megjelenni
előtted, de a szíve mégis nagyobb lesz mint az összes
mesebeli, daliás és jóképű herceg szíve együttvéve.
A világ tele van apró varázslatokkal és bűbájokkal, de ahhoz,
hogy meglásd ezeket, szükséged lesz arra, hogy a fantáziád
megőrizd, de meg tudd gátlások nélkül, önbizalommal telve,
a valóságban is állni a helyed úgy, hogy boldog légy közben.


2016. július 4., hétfő

A virágkötő kislány

A virágba borult sötétzöld pázsiton,
rajta sok-sok fehér, virágzó ánizson,
üldögél és jár a kicsi keze szorgosan,
virágcsokrokat köt s készít dolgosan.

Göndör, szőke fürtjeit dobálja a szél,
csiklandozza arcát, még a nap felkél,
hogy a kicsi lány kedvét fokozhassa,
és hogy mosolygását ma ő okozhassa.

Kosárkája megtöltve tarka virágokkal,
ma már sajna nem játszhat a diákokkal,
hisz minden barátja és barátnője iskolás,
de neki marad az otthoni kíváncsiskodás.

Mert ő a virágkötő kislány, aki dolgozik,
de attól még okos, ügyesen gondolkozik,
hisz ha nem is iskolás, az esze az megvan,
tehetsége lévén a virágcsokrokkal is elvan.





2016. július 2., szombat

Álomvilág

Szavazásomat ezennel lezárnám :) Mivel a legtöbb szavazatot az érzelem és a fantázia kapta, igyekeztem úgy írni a verset, hogy mindkét téma megjelenjen benne :) Szóval fogadjátok sok sok szeretettel a 2000 megtekintéses meglepi alkotást és remélem a jövőben is ilyen népszerű lesz az én kis blogom :))) Minden olvasómnak nagyon hálás vagyok a rengeteg figyelemért amit kapok <3

Álmomban bejártam a galaxist, láttam
Napot, a Holdat és a szikrázó csillagokat,
s hogy miképp formálják a mi világunkat.
Mindegyik bolygót meglátogattam és fura
földönkívüliekkel is sikerült ismerkednem,
sőt az egyikbe én rögtön bele is szerettem.
Lila volt a teste, arcán szexi ormány terült
el, ami fokozta a vonzerejét, akár a két füle
kettéállásának tökéletes szimmetrikussága.
Belenéztem a szemeibe s igen igen kancsi
volt, de a színe valahogy mégis megfogott,
mert szemei, takonyzöld színben virítottak.
Nem mozdultam, ő viszont egyből elindult
felém, fürgén lépkedett, pedig a levegőben
lebegett és csak jött és jött felém serényen.
Arcára kiültek az érzelmek, az illata pedig
olyan volt, akár egy három napos hullának,
ekkor éreztem, a szerelem büdös mámorát.
Meg is gondoltam magam, nem kell nekem
egyedi szerelmi kapcsolat, mert hiába a sok
munka, jobb illatú nem, csak szagosabb lehet.
Mit ér a szerelem, hogy ha nem kapok levegőt
mellette s az űrben oxigénre úgy sem lelhetek?
Csak időpazarlás lenne egy űrlénynek gyereket
nemzenem és egy űrhajóban éldegélni, míg az
összes oxigénmolekula el nem fogy körülöttem.
Így hát szerelmi bántattal is, de végül felkeltem
és álmomban a földönkívülimet többé meg sem
sem látogattam, inkább emberi fiúkkal álmodtam.


2016. június 28., kedd

A szerelem tengerében

Az a csillogó zöld szempár, mellyel
beragyogod életemet, napjaimat s 
éjszakáimat, miközben  jó szorosan 
a karjaidba zársz engem és fülembe 
suttogod, hogy miképp érzel irántam. 
A mondandódból csak aprócska, halk
foszlányokat értek meg, mert gyengéd
reszkető ajkaid olykor beleremegnek a 
szerelem keserédes, meghitt mámorába. 
Arcod csak úgy sugárzik, miközben az
íriszeimet mélyen pásztázod és érzékien 
kiolvasod belőlük, hogy mennyire szeretlek. 
Elméd szép lassan elkábul, nem tudsz már 
testednek parancsolni vagy talán nem is 
szándékozol, mert elkap téged a pillanat heve. 
Átjárja tested és lelked egyaránt a szenvedély 
bizsergető érzése és gondolataid is szép lassan 
elkalandoznak akár csak kezeid a fekete csipkén. 
Szívünk egybeforr, eggyé válik, mint a mágnes 
két pólusa vagy talán ettől a perctől még azoknál 
is nehezebb elválasztani egymástól a lényeinket. 
Érzéki sóhajok és a heves szívdobogás felélénkül, 
szinte ritmusossá válik, és kiegészülnek egymással, 
ugyanúgy, ahogy mi egészítjük ki egymást régóta. 
Egy másodperc töredéke alatt átfut az agyamon
a jövőnk tökéletes képe, ahogy felnőttként még 
húsz év múlva is kézen fogva megyünk mindenhol. 
Mert én mással már soha sem tudnék ennyire 
boldog lenni, mint amilyen veled voltam, veled 
vagyok és veled leszek örökké, az idő végezetéig.

 Ezt a verset, mint minden más szerelmes versemet az én egyetlen szerelmem ihlette. Ezúton is szeretném megköszönni, hogy elnézed minden hibámat, mindig mellettem állsz, ha kell sírsz vagy nevetsz velem és hogy mindig itt vagy ha szükségem van rád. Már régóta úgy érzem, hogy te vagy az a személy akire szükségem van és akivel el tudom képzelni a jövőmet. Remélem még sok közös pillanatot élünk meg együtt, amiket sohasem fogunk elfelejteni és megőrizzük őket a szívünkben. Talán te vagy a "művészetem" meghatározó alakja, mert ha nem vagy velem, nemcsak az életkedvem, de minden ihletem is elszáll. Nagyon szeretlek kicsim <3 <3 <3 :*

2016. június 13., hétfő

Szabadságra születve

Milyen lehet a valódi, mennyei szabadság,
mely a vadlovak szívét sebesen járja át?
Kietlen pusztákon s szép tisztáson, milyen
érzés lehet, ha sörényembe belekap a szél?
Körülölelő természet, dús hegyi legelők,
de jó is lenne, egyszer végre  látni őket.
Ahol sólymok szállnak, őzek legelnek,
de jó is lenne egyszer szabadnak lennem.
Új élmények, új érzések, minden új lenne,
nem cserélném el az érzést, sárgarépára se.
De csak itt állok a kopott istálló négy szűk
fala közt, nem vágtathatok az éjszakában.
Egyetlen élményem, ha a legelőn lehetek,
ügethetek körbe-körbe vagy épp legelek.
Vad szívem visszavágyik a vad rengetegbe,
fürge patáim is fürge vágtákat igényel.
Hiába sok kedves szó, sok simogatás, a
vadló lelkét nem törheti be senki más.
Hisz aki egyszer megízleli a szabadságot,
nem kér több zabot, abrakot emberi barátságot.



2016. június 9., csütörtök

Önbizalom

Ha szíved oly üres mint egy
kiszáradt tó, az azt jelenti,
hogy itt az ideje változtatni.
Miért hiszed azt, hogy te csak
ezt érdemled az élettől, mert
képtelen vagy szeretni magad?
Miért bántod magad, ha te is
tudod, hogy semmi szükséged
nincs még több fájdalomra?
Ha belenézel a tükörbe, az nem
esik le a falról és nem törik ezer
darabra, mert nem vagy csúnya.
Ha kilépsz az utcára, nem fog a
föld beomlani alattad, nem fogsz
elsüllyedni, mert nem vagy kövér.
Ha bántanak, semmi esetre sem
szabad  hagynod, hogy szíved
összetörjön, mert nem porcelán.
Könnyeid aranyat érnek, mint
mindenki másé, szóval nem létezik
olyan élőlény amely kiérdemelné.
Ha mégis létezik olyan személy
az életedben, akiért megéri sírni,
ő biztos nem akarna téged így látni.
Ne feledd, csak egyszer élsz, nem
többször, szóval állj mindig szilárd
talajon és maradj szívós, amíg csak tudsz.


2016. június 6., hétfő

Az élet törvénye

Légy önmagad, nem kell
megjátszanod, színlelned
a jellemed és hangulatod.
Mondd ki ha bánt valami,
és szíved fájdalom marja,
különben széttép belülről.
Csak szedd össze magad,
hisz életed most kell élned,
egy napot sem élhetsz újra.
Ezek határoznak meg téged,
engem és minden élőlényt,
anyát, apát és újszülött babát.


2016. június 4., szombat

A kerti pipacsoknak

A rét legszebb díszei, a tavasz hírhozói,
oly szépen tündököltök ma is a kertben,
mint a gyetya pislákoló lágja a sötétben.
Törékeny virágok, szenvedélyes színnel,
a téli hosszú bújdosás után, hogy érzitek,
hogy látjátok, hogy mikor jő el a kikelet?
Nem ébreszt fel senki, nem szólnak rátok,
a pontos időt a virágzásra mégis tudjátok,
hisz sose tévesztettétek még el a hónapot.
Időben díszítitek ki az én kicsiny kertemet,
nem késtek egy napot vagy órát sem, mert
lustálkodni a tavaszi napfényben felesleges.
Így hát köszönöm nektek, hogy életem ti
ily módon, évről-évre serényen díszítitek,
kedvenc virágaimként, nekem ékeskedtek.
Drága szép virágok, csodaszép pipacsok,
könyörögve arra kérlek meg titeket, hogy
tavaszonként, hozzatok az életembe fényt.






Nagymamám emlékére

Egyszer még újra találkozunk a mennyország
kapuin túl, egyszer még újra látjuk egymást s
felidézzük a közösen eltöltött szép pillanatokat,
melyeket szívünkben őrzünk a halál után is.
Egyszer még újra egymás nyakába borulva
meséljük el, hogy miképp éltünk egymás nélkül,
és hogy, ennyire hiányzott a nagyi finom főztje,
amivel egy egész hadsereg jóllakhatott volna.
Ó, és az a melegszívű ölelés, puszik sokasága,
el nem cseréltem volna az én drága nagymamámat,
de miképp az idő gyorsan eltelik, hiányod csak
egyre jobban felgyülemlik a szívemben és lelkemben.
Életem útjának még nagyon az elején járok még,
de sokkal nehezebb, hogy már nem szorítod kezem,
mert bármi történt, te mindig segítettél felállni nekem,
nem hagytad, hogy unokád sírva, a porban fetrengjen.
Mindig is óvtál két erős karoddal, melyeket én fogtam,
mikor betegen, elgyengülni és remegni látszottak,
viszont bárhogy is igyekeztem, csak a te puszijaidnak
volt gyógyító ereje, az enyémek kevesek voltak ehhez.
És eljött a nap, amikor búcsúzás nélkül itt kellett hagynod,
arra se volt időm, hogy odaadjam neked a vándorbotod,
mely nélkül nem tudom, meg tudsz e állni a lábadon,
mert tudom, hogy ez az utóbbi időben nagy gondot okozott.
Annyi mindent el szerettem volna még mondani, de te
már nem tudtál az unokádnak oly készségesen válaszolni,
tudod, nekem egy aprócska szia is elég lett volna, a rejtélyes
mosolyod kíséretében, ami egyszerűen leutánozhatatlan.
De lekéstem erről, kifutottam az időből, késő volt már,
mondataim csak a koporsódnál találtak el hozzád,
és nem tudom, hogy egy év után mit mondhatnék még el,
hisz te is tudod jól, hogy szívemben örökre megőrizlek.



Az én drága nagymamámnak, aki kicsivel több mint egy éve itt hagyott minket és felköltözött a mennyországba, hogy ott vigyázzon továbbra is ránk. Szeretünk nagyi és még mindig nagyon hiányzol az egész családnak :'(  <3 Óvodás korában minden gyereknek volt egy példaképe, akire hasonlítani akart. Volt aki hercegnő, popsztár vagy épp híres sportoló akart lenni, de én már akkor is olyan akartam lenni mint az én drága nagymamám. Kitartó, erős, szeretetteljes és önfeláldozó <3 <3 <3

2016. június 3., péntek

Életem poros könyve

Vastag könyv, mely kopottan porosodik
életem nyűtt, rozoga könyvespolcán.
Senki sem olvassa, senki sem forgatja,
mert már réges régen feledésbe merült.
Elnyelte a múlt sűrű ködfelhője, mára
csak apró szófoszlányok maradtak belőle.
Borítójáról lekopott az aranyozott cím,
a rajta lévő mosolygós hölgy is csak sír.
Ha valakit egyszer mégis érdekelné a
tartalma, szándéka hamar elillanna.
Nem látna mást, csak sárgult lapokat,
elmosódott, kék tintával írott teli oldalakat.
Az írás már évek óta nem olvasható,
hiányozhat is pár oldal a tartalomból.
Az idő véglegesen elmosta az emlékeim,
de úgyse lesznek rá kíváncsiak az utódaim.
Hisz az én elfeslett életem, rég elmúlt már,
a moha már rátelepedett, takarja fejfám.
Az élet hamar eltelik, de feledni nem lehet,
bármi történt, a síron túl akkor is szeretlek.
Haragtartás, kín, bűn és sok mást megéltem,
de a szeretet érdemes rá, hogy újra felidézzem.
Hisz nincs oly tiszta bölcsesség, mely képes
megtanítani, hogy miképp élj teljes életet.
De ezt a mondatot tőlem soha ne feledd el:
Élj egészen, mosolyogj minden helyzetben és
cselekedj úgy, mint a történelemben senki sem.



2016. május 17., kedd

Olcsó színdarab

Jó ideje azon töröm magamat, hogy miképp 
jutottunk el ily keservesen eme mélypontra. 
Az a sok szépen csengő szó, kedves mondat, 
hízelgés volt csupán, melyeket elnyelt a holnap? 
Édes csókok, forró ölelések, számodra csak a 
szerelem apró-cseprű színjátékát jelentette neked? 
A hazugság volt jelmezben arcán a megvetés 
maszkjával, de rendező a hibás mert a főszerepet
 nem az igazságnak adta, hanem eladta olcsó pénzért 
a tehetségtelen, csak a magát megjátszó hazugságnak. 
Én ebben a színházban nem is kérek szerepet, mert én 
különb vagyok, mint az odajáró kényes úrihölgyek. 
Ígyhát inkább utcát seprek, mint hogy pénzért 
akár egyetlen ártatlan szívet is darabokra törjek.

Ezeket mind te jelented nekem

Rád gondolok folyamatosan. Szívem hevesen vágyik a közelségedre, lelkem megnyugvásra vár karjaidban. Pár órája egyfolytában sóvárgok. Egy rossz függő lettem, aki veled és csakis érted él. Te vagy a drogom és én pedig a függőd. Ez a hasonlat annyira igaz a kettőnk kapcsolatára, hogy olykor-olykor beleborzongok. Hisz te vagy a múltam, a jelenem és a jövőm, senki és semmi más nem számít, csak TE és ÉN. Még sose volt senki ennyire fontos számomra, de hiába vagyok fiatal, ez sose fog változni. Érzéseim oly erősek és tiszták, hogy képtelen bármi is megtörni. A sok közös emlék összeköt és egyben tart minket. Jó ideje úgy érzem, hogy egyszerűen képtelen lennèk nélküled élni. Mióta beléptél az életembe, az agyam egyfolytában azon kattog, hogy hogy tudnálak minden lehetséges bajtól megóvni és igazán boldoggá tenni. Ez az érzés újra és újra átjár. Azt mondják, hogy az ember kèptelen bárkit csak fele annyira szeretni, mint saját magát. Lehet hogy én vagyok effelől az egyetlen kivétel a világon, de én bátran ki merem jelenteni: téged ezerszer jobban szeretlek, mint saját magam. Bármelyik másodpercben, akár az életemet is képes lennék feladni érted, hiszen nem ér semmit az egész földi élet, ha nem lehetünk azzal, akit igazán szeretünk. Nekem te vagy ez a bizonyos szemèly. Senki mással nem tudnám elképzelni az életemet és a gondolat, hogy bármikor bármi bajod eshet, egyszerűen megőrjít. Örökké vigyázni akarok rád, ez az èletcélom amióta ismerlek. Az a bizonyos júniusi nap, amikor először beszéltünk. Akkor még nem is sejtettem hogy az életem gyökeresen meg fog változni attól az oly ártatlan sziától, ami kèpes volt feldobni az egész napomat, sőt az egész életemet. Sokat aggódtam azóta érted, sokat is veszekedtünk, de az együtt töltött időnek egyetlen pillanatát se untam meg. Ha visszafordíthatnám az idő kerekét, maximum annyit változtatnék rajta, hogy jóval hamarabb elkezdenélek keresni, mert veled mindenegyes perc ajándék. Egyfajta kincs, amit nem cserélnék el a világ összes pènzéért se. Nem tudom elégszer mondani, hogy mennyire szeretlek, de ez talán azért van, mert az érzéseimet irántad nem lehet szavakba önteni. Nagyon szeretlek és te jelented számomra a világot. Mivel ennèl többet nem tehetek, elmondom ezt neked annyiszor, amennyiszer csak az élet engedi. De ne félj szerelmem. Amég két kezem nem lóg le az ágy széléről elszürkülve és amèg két szemem le nem hunyom, minden léptedet vigyázni fogom. És ha már testem élettelenné válik, szavaimat sose felejtsd el. A síron túl is, örökké az idők végezetéig téged foglak szeretni.

Az utolsó percig szeretlek

Ha egyszer majd végleg lehunyod a szemed, nem aggódj én akkoris szorongatni fogom két hófehér kezed. Ha egyszer kihűlne tested, ne félj, én majd felmelegítelek. Feladom rád nehéz vándortarisznyád és őrzöm álmaidat, hosszú éjjeken át. Hangodat megőrzöm, soha el nem felejtem, perzselő érintésed megmarad a testemen. Titkaink, vágyaink miénk maradnak tovább, az ajtó nyitva marad, szívem minden apró zugán. Ha egyszer majd kételyeid támadnak, ne bánkódj, szerelmünk erősebb az egész világnál. Ha szemed fénye kihuny, arcod se lesz a régi már, én tovább vigyázlak és ápolom érzéseink csodaszép virágát.


Biztatás egy bátor vitéznek

Töröld meg könnyes szemeidet
és ne mutass több gyengeséget.
Idő múltán szemeidből eltűnik
a nemes szikra s szíved parazsa.
Ha keseregve bámulod mamád,
el fogod bukni az összes csatád.
Az élet sok kegyetlen csatára hív,
de a tiszteletet neked kell kivívd.
Nem segít mindig száz hű barát,
mindegyik csak oltalmazza magát
De 3 apródod mindig veled harcol,
felsegít ha az élet olykor megkarcol.
Apródaid neve: merő elszántság,
feltörekvő erő és bizalom, mi nyerő.
De ha csatád  egyszer mégis elbukod,
melletted lesz szép, szeretett 4. apródod.
Ám ez az apródod nem egy alattvaló,
kedvesedre gondolj, ki nem alávaló.
Egyszer majd ha tested végleg lebénul,
sírod előtt ő gyásszal telve megnémul.
Fekete csipkével fogja szétkürtölni,
az élet kegyetlen, a jót mind megöli.



Reményvesztett harcos

Ne engedd lábaid remegni, testedet ne engedd a padlón maradni,
ha ezt nem tudod megtenni, add fel mert már minden értelmét veszti.
Ha nem állsz fel most azonnal, belőled csak egy megtört szív marad,
melynek összeforrni s meggyógyulni ezután sose lesz több alkalma
Eljön a változást jelző szél és nem marad más benned csak a  puszta kín,
majd megtörik az utolsó szikra, és sötétség borul minden apró vágyra.
Gondolj bele, lelked virágai, egy idő után szép lassan elszáradnak,
magjai ki már nem fakadnak, a föld legmélyebb poklában elkárhoznak.
Tehát ha magad elé bámulsz keservesen, csatádat azonnal eltemetheted,
melyért akár életed is adnád, feladod, mert nem bírod a szenvedés tovább.
Könnyeidet utánna már hiába hullajtod, gyáva, bitang döntésedet bánhatod,
az átok mindig kísérteni fog, ma, két év múlva és még szíved dobog.
De bármi történjék, ne feledd asszonyod, ki bármi lesz, téged szeretni fog,
meleg vacsora, gyengéd simogatás, mit a megfutamodott vitéz szíve kíván.
De ha mégis életed adnád eme csatáért, meghittség és szentség ölel körbe
mikor egy váratlan pillanatban, könyörtelenül elkap az iszonyú halál.










2016. május 7., szombat

Anyák napjára

Ragyogó napsütés tölti be az eget,
ünnepnapot jelez, jól kezdi a hetet.
Mert a mai nap nagyon különleges,
szomorúnak lenni igen fölösleges.
Anyák napja eljött, talpra gyerekek,
anyukátok örömére csupa jót tegyetek.
Gyorsan ki a kertbe, szedjetek virágot,
édesanyátokat haza, eképpen várjátok.
Ne vegyetek nekik drága kacatokat,
ha hallani akartok, vidám kacajokat.
A szándék a fontos, nem az érték,
a szeretetet sosem aranyban mérték.
Amit te készítesz, jobban örül neki,
ígéretét neked, soha meg nem szegi.
Mindigis szeretni fog, bármi is legyen,
segíti az utad, utánnad óvva megyen.
Sose feledd: Neki köszönheted az életed,
ő formálta és nevelte egész lényedet.

A világ legjobb anyukájának szeretnék mégegyszer, utólag is boldog anyák napját kívánni. Akármennyi nézeteltérésünk van és akárhányszor gondolod, hogy nincs így, de én nagyon nagyon szeretlek és köszönök neked minden eddigi pillanatot, amit azzal töltöttél, hogy velem és a családdal foglalkoztál, gondoskodtál rólunk <3 <3 <3


Hajnali gondolat zuhatag

Rád gondolok folyamatosan. Szívem hevesen vágyik a közelségedre, lelkem megnyugvásra vár karjaidban. Pár órája egyfolytában sóvárgok. Egy rossz függő lettem, aki veled és csakis érted él. Te vagy a drogom és én pedig a függőd. Ez a hasonlat annyira igaz a kettőnk kapcsolatára, hogy olykor-olykor beleborzongok. Hisz te vagy a múltam, a jelenem és a jövőm, senki és semmi más nem számít, csak TE és ÉN. Még sose volt senki ennyire fontos számomra, de hiába vagyok fiatal, ez sose fog változni. Érzéseim oly erősek és tiszták, hogy képtelen bármi is megtörni. A sok közös emlék összeköt és egyben tart minket. Jó ideje úgy érzem, hogy egyszerűen képtelen lennèk nélküled élni. Mióta beléptél az életembe, az agyam egyfolytában azon kattog, hogy hogy tudnálak minden lehetséges bajtól megóvni és igazán boldoggá tenni. Ez az érzés újra és újra átjár. Azt mondják, hogy az ember kèptelen bárkit csak fele annyira szeretni, mint saját magát. Lehet hogy én vagyok effelől az egyetlen kivétel a világon, de én bátran ki merem jelenteni: téged ezerszer jobban szeretlek, mint saját magam. Bármelyik másodpercben, akár az életemet is képes lennék feladni érted, hiszen nem ér semmit az egész földi élet, ha nem lehetünk azzal, akit igazán szeretünk. Nekem te vagy ez a bizonyos szemèly. Senki mással nem tudnám elképzelni az életemet és a gondolat, hogy bármikor bármi bajod eshet, egyszerűen megőrjít. Örökké vigyázni akarok rád, ez az èletcélom amióta ismerlek. Az a bizonyos júniusi nap, amikor először beszéltünk. Akkor még nem is sejtettem hogy az életem gyökeresen meg fog változni attól az oly ártatlan sziától, ami kèpes volt feldobni az egész napomat, sőt az egész életemet. Sokat aggódtam azóta érted, sokat is veszekedtünk, de az együtt töltött időnek egyetlen pillanatát se untam meg. Ha visszafordíthatnám az idő kerekét, maximum annyit változtatnék rajta, hogy jóval hamarabb elkezdenélek keresni, mert veled mindenegyes perc ajándék. Egyfajta kincs, amit nem cserélnék el a világ összes pènzéért se. Nem tudom elégszer mondani, hogy mennyire szeretlek, de ez talán azért van, mert az érzéseimet irántad nem lehet szavakba önteni. Nagyon szeretlek és te jelented számomra a világot. Mivel ennèl többet nem tehetek, elmondom ezt neked annyiszor, amennyiszer csak az élet engedi. De ne félj szerelmem. Amég két kezem nem lóg le az ágy széléről elszürkülve és amèg két szemem le nem hunyom, minden léptedet vigyázni fogom. És ha már testem élettelenné válik, szavaimat sose felejtsd el. A síron túl is, örökké az idők végezetéig téged foglak szeretni.

Áttetsző érzelem

Egy szép napon majd úgy kelsz fel, hogy remegni fogsz a hiányomtól. Rájössz, hogy ez sokkal több volt mint barátság. Tudatosul benned, hogy én voltam az egyetlen biztos pont az életedben, akire mindig számíthattál. Felélénkülnek benned a közös emlékeink is, amik miatt akaratlanul elmosolyodsz. Nem fogod senkivel megélni azokat amiket velem. Már soha se mással nem fogsz annyit nevetni mint amennyit velem. Rágódhatsz még sokáig rajtunk, de már felesleges. Ennyi volt, vége van. Minek hullajtanál mű könnyeket egy hazug kapcsolatért? Hamis romantika lenne az egész. Két közömbös ember színjátéka. Ha mindenáron meg akarod játszani magad, menj inkább el színésznek. Legyél híres és mutasd meg az embereknek, hogy milyen tökéletesen játszadozol a sajátod és mások érzéseivel. Ne hibáztass senkit és semmit a történtek miatt, csak lépj tovább és szórakozz mással.

2016. április 22., péntek

Irodalmas bonyodalom, avagy bonyodalmas irodalom

Témám most az irodalom,
jöhet a sok bonyodalom.
A rímelés és tagolás
rosszabb, mint a magolás
Híres költők ide-oda,
tetszik ez a metafora.
Petőfi és Arany János,
egyikük se volt túl sármos.
Hiába volt írásuk jó,
verseikben sok volt a szó.
Teleírtak két nagy lapot,
s megríkattak minden papot.
A Biblia is elég tömör,
aki nem olvassa, egy nagy ökör.
Hosszúságuk is végtelen,
sok művük mégis névtelen.
Az én versem mégse hosszú,
nem hiányzik diák bosszú.


2016. március 20., vasárnap

Idegenből szerelem

Ránézel és első benyomással fűszerezett kritikával azt a megállapítást teszed, hogy köztetek sose lesz semmi. A nézése túl fura, a beszédében túl sok a megvető hang és a szívét is úgy elrejtette hogy, felesleges keresni. Talán még ő maga se tudja hogy hol lehet, olyan jól elrejtette a külvilág elől. Nap mint nap eltűröd a jelenlétét és kis idő elteltével rájössz, hogy mindennapivá vált a karaktere számodra. Elgondolkozol, azon hogy vajon mi bajod is volt vele igazából és rájössz, ez csak a rosszul formált emberi elbírálás. Ahogy jobban megismered, olyan rejtett apróságok is előbukkannak, mint például egy apró mosoly vagy egy csengő nevetés foszlánya. Minél jobban az életed részévé válik, annál jobban érzed azt, hogy soha többé nem akarod elveszíteni. Ő lesz a legszebb dolog az életedben, a mosolyod és könnyeid forrása. Egy fordulópont az életedben ami erősíti érzelmi világodat, őrzi szívedet és csupán egy szép szó és úgy érzed hogy igenis, van miért élned. Ez a fordulópont ő lesz személyesen. Azt nem mondom hogy a jelenlététől minden tökéletes lesz, mert ez nem egy tündérmese. Ez a kegyetlen és kiszámíthatatlan, nagybetűvel írt élet. Lesz olyan hogy nem hallasz felőle sokáig, olyanis hogy úgy érzed, többet nem akarsz hallani róla. Az is előfordulhat hogyha a pia a fejedbe száll, az ő neve lesz az első, ami ajkaidról fog csendülni. Amennyi boldogságot tud adni, kétszer annyit egy szempillantás alatt képes elvenni tőled. De a sok átsírt éjszaka után jön ennek az időszaknak a csattanós része: beleszeretsz minden porcikájába. Nézését nem találod onnantól furcsának, a hangjában se lesz egy csepp megvetés se, sőt még a szíve is felemelkedik, akár egy újjászületett angyal. A sírást felváltja az őszinte nevetés, mert az érzés hogy amíg melletted van, nincs okod szomorkodni, körülöleli a szívedet, lekedet, az egész lényedet. És ezután már nincs visszaút. Együtt akarsz lenni vele életed végéig, a végsőkig fogni a kezét és legfőképpen ápolni a szívét. Így lesz egy rossz benyomású idegenből, az a személy, akire az életedet is feltennéd.


2016. március 18., péntek

Egy magzatnak írt levél

Szavazásom ezennel lezárult. Nem érkezett túl sok szavazat, de a szavazóknak szeretném utólag is megköszönni a véleménynyilvánítást. Nagyon jó érzés látni hogy milyen sokan támogatnak az alkotásban és nap mint nap látni ezt a rengeteg olvasót ( lassan elérjük az 1000 oldalmegjelenítést :) ) Visszatérve a szavazásra, a szerelem és szeretet téma nyert, így ebben a témában egy az anyai szeretetről szóló verssel készültem. Fogadjátok sok szeretettel :)) <3 ;)

Még meg sem születtél, de már akkor te
vagy a szeme fénye, az élete értelme.
Még nem is látta hogy nézel ki, kék
szemed van vagy barna, szőke vagy-e
egyeltalán, mint egy mesebeli szereplő.
Nem tudja előre, hogy milyen lesz a
jövőd és milyen hibákat fogsz elkövetni.
Azt se tudhatja teljes mértékben, hogy
kisfia lesz vagy kislánya, de azt mondja
nem számít, bármi legyen, ő imádni fog.
Naphosszat nézi ahogy rugdosol a hasában,
simogatja a pocakját, és rólad ábrándozik.
Hogy milyen leszel, mi lesz az első szavad,
mosolyogni fogsz-e vagy inkább sírni sokat.
Kire hasonlítasz majd jobban? Apára vagy anyára,
nővéredre Katára, vagy talán a nagymamádra?
De olykor-olykor viszont elfogják a kételyek,
hogy meg tudnak-e védeni majd az anyai kezek.
Puszijai vajon tényleg gyógyítják majd minden
lehorzsolt sebedet? Vagy sírsz tovább, ő pedig
tehetetlenül simogat az ölében tégedet?
Reménykedik benne, hogy mindig hozzáfordulsz
nagynak tűnő bajoddal, bánatoddal, panaszoddal.
Ki lesz az első szerelmed? Vajon meg fog bántani?
És meg tud majd vigasztalni? Aztán meg fogod érteni,
hogy a szerelem tud oly kegyetlen lenni, mint egy
tomboló elszabadult folyó, amely pusztít és rombol?
Egy valami viszont teljesen biztos és sose változik.
Édesanyád lesz az a személy, aki szeret egy életen át,
megvéd akár a saját kárán is és örökké melletted fog
állni, amíg e bolygó kerek és amég világ a világ.


2016. március 13., vasárnap

Kutya szemmel

Mikor először a kezedben tartod, olyan mint egy törékeny csecsemő. Óvatosan tartod, mert félsz hogyha kicsit erősebben szorítod, összeroppan a karjaidban. Szemeivel úgy bámul rád, mint egy újszülött az édesanyjára. Csodálja külsődet, nézésedet és minden tettedet. Már kiskorában elköteleződik neked és egyetlen célja az lesz hogy téged boldoggá tegyen. Mindig ott van melletted és nem vágja hozzád, hogy ő épp most túl fáradt ahoz, hogy a hisztidet hallgassa. Nem utasítja vissza közeledésedet, de harag nélkül visszavonul ha épp egyedül szeretnél lenni. Csakis ő lesz az aki nem fog sose hátba támadni, vagy kibeszélni másoknak. Kinyitja feléd a szívéd és bármit csinálsz, a halála napjáig sem fogja bezárni szíve pici kapuját. Ugatása és puha orra tapintása örökké az emlékeidben lesz. Ahogy egyre felcseperedik, mégjobban meg akar óvni a külvilág minden apró veszélyforrásától és a legbántóbb érzéstől, a bánattól. Ha úgy érzed már nincs tovább, hiába toszogatod, neki feltett szándéka, hogy megvigasztaljon. A kutya egy életre szóló barát, aki nem ér fel a világ minden kincsével se. Soha senki nem fog úgy hazavárni, mint aki hetek óta nem látott téged. Szóval becsüld meg és szeresd mert nagyban függtök egymástól.

Ezt az alkotást, Lilike szerelmem, a hűséges aranyszívű kutyusom ihlette meg, akivel imádjuk egymást <3 <3 <3

2016. március 12., szombat

Őszi gondolatok



A fákat már bearanyozta az ősz szépsége. A levelek tarkán omlanak a földre, szép lassan megkopaszítva a fákat. Itt-ott mókusok gyűjtögetnek ennivalót télire és tavasszal született gidák is félénken lapulnak a csupasz bokrok mögött. Madarak már alig csicseregnek, nagyrészük elköltözött délre pár napja. Félénken nézek rád és kezedet jobban szorongatom mint eddig. Arcodon már meglátszik, hogy eljárt veled az idő, már egyikünk se fiatal. Hajad  deresedik, arcod ráncosodik, a fiatalkori izmos testalkatod is mackósodik egy ideje. Némán sétálunk az aludni készülő őszi természetben. A csendet apró zizzenések törik meg, de mi nem szólunk egymáshoz. A természet körülölel minket, de mi nem mondunk semmit, csak szemeink árulkodnak az érzéseinkről. Van az az idő ami után két embernek már nincs szüksége szavakra. Elég egy csillogó szempár, egy szerény mosoly és tudják mint gondol a másik. Ez teszi az együtt töltött idő. Több mint megszokás, több mint kötődés. Egy felülmúlhatatlan érzés, ami sose múlik el, a mai rohanó világban se. Lehet hogy olykor elbizonytalanodsz vagy úgy érzed nem olyan mint régen, de aztán rájössz hogy ez csak emberi mohóság. Egyfajta szeretetéhség, amit képes egy puszta érintése is elkergetni. Megölel és egy szempillantás alatt úgy érzed hogy körülötted forog a világ. Viszont ezt csak az igazinál fogod érezni. Ne kívánj se többet, se kevesebbet. Ha nincs meg ez a meghittség, akkor még nem találkoztál azzal a személlyel, akivel le fogod élni az életedet. De ha majd eljön az az idő, amikor ő lesz minden gondolatod, ideje lesz letenned vándortarisznyádat és a nyakába ugrani. Hisz csak egyszer élünk. Azt az egy életünket töltsük azzal akit szeretünk. Hívd fel most és ne pocsékolj el több időt az életedből azzal, hogy nem vagy vele. Szeresd tiszta szívedből és tölts vele minél több időt, hisz tudom, te is ezt akarod.