Őszi gondolatok

A fákat már bearanyozta az ősz szépsége. A levelek tarkán omlanak a földre, szép lassan megkopaszítva a fákat. Itt-ott mókusok gyűjtögetnek ennivalót télire és tavasszal született gidák is félénken lapulnak a csupasz bokrok mögött. Madarak már alig csicseregnek, nagyrészük elköltözött délre pár napja. Félénken nézek rád és kezedet jobban szorongatom mint eddig. Arcodon már meglátszik, hogy eljárt veled az idő, már egyikünk se fiatal. Hajad  deresedik, arcod ráncosodik, a fiatalkori izmos testalkatod is mackósodik egy ideje. Némán sétálunk az aludni készülő őszi természetben. A csendet apró zizzenések törik meg, de mi nem szólunk egymáshoz. A természet körülölel minket, de mi nem mondunk semmit, csak szemeink árulkodnak az érzéseinkről. Van az az idő ami után két embernek már nincs szüksége szavakra. Elég egy csillogó szempár, egy szerény mosoly és tudják mint gondol a másik. Ez teszi az együtt töltött idő. Több mint megszokás, több mint kötődés. Egy felülmúlhatatlan érzés, ami sose múlik el, a mai rohanó világban se. Lehet hogy olykor elbizonytalanodsz vagy úgy érzed nem olyan mint régen, de aztán rájössz hogy ez csak emberi mohóság. Egyfajta szeretetéhség, amit képes egy puszta érintése is elkergetni. Megölel és egy szempillantás alatt úgy érzed hogy körülötted forog a világ. Viszont ezt csak az igazinál fogod érezni. Ne kívánj se többet, se kevesebbet. Ha nincs meg ez a meghittség, akkor még nem találkoztál azzal a személlyel, akivel le fogod élni az életedet. De ha majd eljön az az idő, amikor ő lesz minden gondolatod, ideje lesz letenned vándortarisznyádat és a nyakába ugrani. Hisz csak egyszer élünk. Azt az egy életünket töltsük azzal akit szeretünk. Hívd fel most és ne pocsékolj el több időt az életedből azzal, hogy nem vagy vele. Szeresd tiszta szívedből és tölts vele minél több időt, hisz tudom, te is ezt akarod.