részeges esték keserédes átka,
dörzsölöm s meghúzom üveged,
de előtte leveszem a szép süveged.
Magányos estéken gyógyír leszel,
feleségül egyszer majd el te veszel,
csuda boldogok leszünk mi ketten,
nem vitatkozunk a sok baljós tetten.
Bölcs tanácsokkal te mindig ellátsz,
olykor ezzel a nagy világnak felvágsz,
hogy régóta hűséges szeretőm vagy te,
míg végül a padlóra kerülök én le.
De egy kis szédülés még belefér,
a poharam veled minden nap teleér,
hisz én a tied, te pedig az enyém,
de a beton a fejemnek túl kemény.
Holnap reggel hol ébredek, nemtom,
de sebaj, édes nedűd úgyis feldob,
álmomban is téged ölelgetlek sokat,
együtt éldegélünk s eliszunk pár lovat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése