valami megrendül mélyen, mélyen a szívedben és úgy érzed, már soha többé, semmi nem lesz olyan, mint amilyen azelőtt volt.
Ha elengeded a másik kezét, valahogy megváltozik minden, sose leszel képes olyan erősen kapaszkodni valakibe, mint azelőtt.
Egyszer eljön a pillanat, amikor szemedet lehunyva elhagysz mindenkit, tovább élve a szeretteid gyászoló szíve közepében.
Amikor elérkezik a végső állomásod, vajon eléggé fel leszel arra kèszülve, hogy itt hagyd eme világban mindazt ami egykor fontos volt neked...... vajon menni fog?
Mikor már nincsenek se szavak se tettek, biztos lehetsz abban, hogy mély nyomot hagytál szíveddel s lelkeddel a földi világban?
A végleges búcsúnál nincs kegyetlenebb, mert jól tudjuk, hogy örökké, az idők végezetéig kell megválnunk a másiktól és csak egy hatalnas fénykép kupac, néhány homályosuló emlékkel.
Legyen az házastárs, rokon vagy barát, hiánya fájni fog egy életen át, ha csak nem sokkal tovább, amíg a vele töltött idő hiánya fel nem emészt véglegesen belülről.
De elég erős leszel ahoz, hogy túlélj minden fájdalmat, veszteséget és akadályt amit az élet kíméletlenül eléd gurít pont akkor, amikor egyáltalán nem vagy felkészülve rá?
Erre csak te tudhatod a választ!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése