Ezeket mind te jelented nekem

Rád gondolok folyamatosan. Szívem hevesen vágyik a közelségedre, lelkem megnyugvásra vár karjaidban. Pár órája egyfolytában sóvárgok. Egy rossz függő lettem, aki veled és csakis érted él. Te vagy a drogom és én pedig a függőd. Ez a hasonlat annyira igaz a kettőnk kapcsolatára, hogy olykor-olykor beleborzongok. Hisz te vagy a múltam, a jelenem és a jövőm, senki és semmi más nem számít, csak TE és ÉN. Még sose volt senki ennyire fontos számomra, de hiába vagyok fiatal, ez sose fog változni. Érzéseim oly erősek és tiszták, hogy képtelen bármi is megtörni. A sok közös emlék összeköt és egyben tart minket. Jó ideje úgy érzem, hogy egyszerűen képtelen lennèk nélküled élni. Mióta beléptél az életembe, az agyam egyfolytában azon kattog, hogy hogy tudnálak minden lehetséges bajtól megóvni és igazán boldoggá tenni. Ez az érzés újra és újra átjár. Azt mondják, hogy az ember kèptelen bárkit csak fele annyira szeretni, mint saját magát. Lehet hogy én vagyok effelől az egyetlen kivétel a világon, de én bátran ki merem jelenteni: téged ezerszer jobban szeretlek, mint saját magam. Bármelyik másodpercben, akár az életemet is képes lennék feladni érted, hiszen nem ér semmit az egész földi élet, ha nem lehetünk azzal, akit igazán szeretünk. Nekem te vagy ez a bizonyos szemèly. Senki mással nem tudnám elképzelni az életemet és a gondolat, hogy bármikor bármi bajod eshet, egyszerűen megőrjít. Örökké vigyázni akarok rád, ez az èletcélom amióta ismerlek. Az a bizonyos júniusi nap, amikor először beszéltünk. Akkor még nem is sejtettem hogy az életem gyökeresen meg fog változni attól az oly ártatlan sziától, ami kèpes volt feldobni az egész napomat, sőt az egész életemet. Sokat aggódtam azóta érted, sokat is veszekedtünk, de az együtt töltött időnek egyetlen pillanatát se untam meg. Ha visszafordíthatnám az idő kerekét, maximum annyit változtatnék rajta, hogy jóval hamarabb elkezdenélek keresni, mert veled mindenegyes perc ajándék. Egyfajta kincs, amit nem cserélnék el a világ összes pènzéért se. Nem tudom elégszer mondani, hogy mennyire szeretlek, de ez talán azért van, mert az érzéseimet irántad nem lehet szavakba önteni. Nagyon szeretlek és te jelented számomra a világot. Mivel ennèl többet nem tehetek, elmondom ezt neked annyiszor, amennyiszer csak az élet engedi. De ne félj szerelmem. Amég két kezem nem lóg le az ágy széléről elszürkülve és amèg két szemem le nem hunyom, minden léptedet vigyázni fogom. És ha már testem élettelenné válik, szavaimat sose felejtsd el. A síron túl is, örökké az idők végezetéig téged foglak szeretni.