Milyen lehet a valódi, mennyei szabadság,
mely a vadlovak szívét sebesen járja át?
Kietlen pusztákon s szép tisztáson, milyen
érzés lehet, ha sörényembe belekap a szél?
Körülölelő természet, dús hegyi legelők,
de jó is lenne, egyszer végre látni őket.
Ahol sólymok szállnak, őzek legelnek,
de jó is lenne egyszer szabadnak lennem.
Új élmények, új érzések, minden új lenne,
nem cserélném el az érzést, sárgarépára se.
De csak itt állok a kopott istálló négy szűk
fala közt, nem vágtathatok az éjszakában.
Egyetlen élményem, ha a legelőn lehetek,
ügethetek körbe-körbe vagy épp legelek.
Vad szívem visszavágyik a vad rengetegbe,
fürge patáim is fürge vágtákat igényel.
Hiába sok kedves szó, sok simogatás, a
vadló lelkét nem törheti be senki más.
Hisz aki egyszer megízleli a szabadságot,
nem kér több zabot, abrakot emberi barátságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése