rajta sok-sok fehér, virágzó ánizson,
üldögél és jár a kicsi keze szorgosan,
virágcsokrokat köt s készít dolgosan.
Göndör, szőke fürtjeit dobálja a szél,
csiklandozza arcát, még a nap felkél,
hogy a kicsi lány kedvét fokozhassa,
és hogy mosolygását ma ő okozhassa.
Kosárkája megtöltve tarka virágokkal,
ma már sajna nem játszhat a diákokkal,
hisz minden barátja és barátnője iskolás,
de neki marad az otthoni kíváncsiskodás.
Mert ő a virágkötő kislány, aki dolgozik,
de attól még okos, ügyesen gondolkozik,
hisz ha nem is iskolás, az esze az megvan,
tehetsége lévén a virágcsokrokkal is elvan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése