beragyogod életemet, napjaimat s
éjszakáimat, miközben jó szorosan
a karjaidba zársz engem és fülembe
suttogod, hogy miképp érzel irántam.
A mondandódból csak aprócska, halk
foszlányokat értek meg, mert gyengéd
reszkető ajkaid olykor beleremegnek a
szerelem keserédes, meghitt mámorába.
Arcod csak úgy sugárzik, miközben az
íriszeimet mélyen pásztázod és érzékien
kiolvasod belőlük, hogy mennyire szeretlek.
Elméd szép lassan elkábul, nem tudsz már
testednek parancsolni vagy talán nem is
szándékozol, mert elkap téged a pillanat heve.
Átjárja tested és lelked egyaránt a szenvedély
bizsergető érzése és gondolataid is szép lassan
elkalandoznak akár csak kezeid a fekete csipkén.
Szívünk egybeforr, eggyé válik, mint a mágnes
két pólusa vagy talán ettől a perctől még azoknál
is nehezebb elválasztani egymástól a lényeinket.
Érzéki sóhajok és a heves szívdobogás felélénkül,
szinte ritmusossá válik, és kiegészülnek egymással,
ugyanúgy, ahogy mi egészítjük ki egymást régóta.
Egy másodperc töredéke alatt átfut az agyamon
a jövőnk tökéletes képe, ahogy felnőttként még
húsz év múlva is kézen fogva megyünk mindenhol.
Mert én mással már soha sem tudnék ennyire
boldog lenni, mint amilyen veled voltam, veled
vagyok és veled leszek örökké, az idő végezetéig.
Ezt a verset, mint minden más szerelmes versemet az én egyetlen szerelmem ihlette. Ezúton is szeretném megköszönni, hogy elnézed minden hibámat, mindig mellettem állsz, ha kell sírsz vagy nevetsz velem és hogy mindig itt vagy ha szükségem van rád. Már régóta úgy érzem, hogy te vagy az a személy akire szükségem van és akivel el tudom képzelni a jövőmet. Remélem még sok közös pillanatot élünk meg együtt, amiket sohasem fogunk elfelejteni és megőrizzük őket a szívünkben. Talán te vagy a "művészetem" meghatározó alakja, mert ha nem vagy velem, nemcsak az életkedvem, de minden ihletem is elszáll. Nagyon szeretlek kicsim <3 <3 <3 :*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése