Kihűlt szerelem

Utolsó csók, amely egy életre ráég meggyszínű ajkaidra,
ahogy szenvedélyesen és hevesen csattant el mindig.
Utolsó szeretlek, mely szép lassan ködbe vész, elnyelve
a múltat s a jövő álmait, mely eddig természetesnek hatott.
Végső érintések, utolsó ölelések, melyeknek helyeit
kifagyasztja a bizonytalanság kegyetlen, dermesztő szele.
Te kedvesem, ki kezeimet hónapokig fogtad, szívemet-lelkemet
magadhoz húztad, mára már elengedtél, egy új útra tereltél,
amin a közös emlékeink rögökként terülnek el szerteszét.
Csillogó íriszeid, melyek mindig megdobogtatták szívemet,
már más láttán ragyognak fel és csillognak szüntelen.
Erős, védelmező karjaidat más köré fonod ezek után,
miközben suttogod, hogy minden  rendben lesz.
Nem kívánok szerelmem egyebet neked, ne szenvedj
s találd meg az őszinte, igaz szerelmet, mely minden
apró érintés után a parázsból vadul lángrakap.
Ne rágódj a múlton és hogy, mi lett volna ha......
hisz nincs miért ezen gondolkoznod már többé vala.
Ne engedd, hogy könnycsepped lemossa arcodról
azt a pajkos mosolyodat, mellyel egykor meghódítottál.
Szóval állj fel büszkén, emeld meg fejed és ne sirasd
a lányt, aki egykor boldogan, feltétel nélkül szeretett.