2016. szeptember 11., vasárnap

Szemedben a fény

Szemedben a fény, az az éltető és huncut fény,
oly gyengéd és szikrázó, akár az esti holdfény,
minden éjjel, ártatlan sápadt fényével, reményt
hoz a szegény és üres lelkű emberek szívébe.

Szemedben a fény, az az örökvidám csillogó fény,
minden rossznak elüldözője, amely teljes hűséggel
testőrként áll szívem jobbján és örökké védelmez
a kegyetlen világ olykor sötét és gonosz oldalától.

Szemedben a fény, mely kihunyásáig engem őriz,
őszinte aggodalommal figyeli minden apró léptem,
velem könnyezik ha épp sírok vagy jó kedvem van
és szinte szikrákat szór, ha valaki bántani akarna.

Szemedben a fény, a fény mely már véglegesen kihunyt,
tovább vigyázz reám, a messzi messzi égi királyságból,
ott látom a nap mindenegyes, fürgén vándorló sugarában
és a kövér esőcseppekben, melyek elmossák a fájdalmamat.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése