Az anya a gyermek szemszögéből //Beküldött//

Ezt a verset az egyik szintén művész lelkű barátom, Markó Dávid írta. Személy szerint nekem nagyon tetszik és remélem még sokan lesztek ezzel így. Nagy öröm számomra, hogy ennyi költészet kedvelő személlyel vagyok körülvéve. Fogadjátok sok szeretettel :)) <3

 Táblák széle vígan csikorog,
 Vidám lurkók hasa korog.
 Vége van a tanításnak mára,
 Várok a mindennapi csodára.

 Felöltöm táskám,s szaladva levendulát szedek,
 Tudom ám, hogy a legboldogabb leszek.
 Napsugár fényében ámulattal fürdök,
 S végtelen izgalomban mosollyal örülök.

 Hisz tudom ám,hogy minden nap csodás,
 Még ma is képtelen vagyok elhinni;ez  nem csalás.
 Minden nap ott áll várva rám-e bájos teremtés,
 Kitől szívem végtelenül felderül,akár tavaszi fényártól a termés.

 Ő Anyu;szaladok felé,kiugrok bőrömből
 Nincs is mi kizökkentsen örömömből....
...de ekkor
...elesek hatszor
térdem sebes,
szemem könnyes,
lábam véres,szívem édes.

 Mond miért?Miért kell ennyi kegyetlenségnek lenni a világban?
 Oly sok felnőtt részese gyűlöletnek,egész városok élnek
 kegyetlenségben.
 Oly sok pár édesgetve egymást,
 S mégis években csak pár ,s kacagva csalják egymást.

 Szemem könnyfátylán át kedves szemek,
 Keblére ölelem Anyát s újra nevetek.
Szőke hajú égi tünemény,
Szertelenül kell sütemény.

 Öleléséből kibújok,
 S torokból kimondok:
 Anyu;apu tényleg elhagyott?
 Szomorú s büszke szeme felcsillan
 Sebtében pisze szája felvillan:

 Ugyan mit számít?Itt leszel szívemben drága,bájos fiam
          Örökké öregségemben