hiába nyúlnak utánuk szerető kezek.
A jók egyszer mindig itt hagynak,
életedből ezután végleg kimaradnak.
Nem számít tér, idő, vagy zokszó,
ha elmentek, már vissza nem jöhetnek.
Arcodat könny mossa már jó ideje,
de nem hozza vissza a sírás erdeje sem.
Nem létezik oly fenséges, csodálatos erő,
amely visszahozhatná egy percre is őt.
Élete elsuhant, ez pedig már a te jelened,
és nem a boldogító, reményteli múlt.
Ha látna téged, azt akarná, hogy ne sírj,
hiába nehéz nélküle tovább éldegélned így.
Lesz idő, mikor végre újra láthatod őt,
de most még élned kell s építened a jövőd.
Mert aztán bánhatod elszalasztott alkalmat,
mely nem hoz mást csak csalódást, borzalmat.
A jók a szívünk legmélyén tovább élnek velünk,
hisz a szeretet szilárd, erős és soha meg nem rendül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése