oly szépen tündököltök ma is a kertben,
mint a gyetya pislákoló lágja a sötétben.
Törékeny virágok, szenvedélyes színnel,
a téli hosszú bújdosás után, hogy érzitek,
hogy látjátok, hogy mikor jő el a kikelet?
Nem ébreszt fel senki, nem szólnak rátok,
a pontos időt a virágzásra mégis tudjátok,
hisz sose tévesztettétek még el a hónapot.
Időben díszítitek ki az én kicsiny kertemet,
nem késtek egy napot vagy órát sem, mert
lustálkodni a tavaszi napfényben felesleges.
Így hát köszönöm nektek, hogy életem ti
ily módon, évről-évre serényen díszítitek,
kedvenc virágaimként, nekem ékeskedtek.
Drága szép virágok, csodaszép pipacsok,
könyörögve arra kérlek meg titeket, hogy
tavaszonként, hozzatok az életembe fényt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése