Anyáknapi vers (a legelső versem)

Nagy nehezen megtaláltam életem első versét, ami még tavaly íródott anyáknapja alkalmából az én drága édesanyámnak és az én nagymamáimnak, akik sajnos már nem lehetnek köztünk. Ezt a verset sajnos csak az egyik nagymamám élte meg, de sose fogom elfelejteni azt a büszke, meghatottságtól könnyező szemét, amit a versért cserébe kaptam :)

Kint a szép udvaron versen törtem fejem,
sok minden megihletett: lepkék, rétek kertek.
De az igazi múzsám mégis te voltál,
ahogy visszaemlékezve, a babakocsiban toltál.
Viszont itt megszakadt a gondolatmenetem,
mert a szél elvitte az összes jegyzetem.
Szaladtam utánna, hátha elkapom,
de futás közben megvilágosodva a fejemet felkapom.
Rájöttem eme égijel értelmére
és a te szereteted felbecsülhetetlenségére.
Rávezetett a szél, hogy e minden nem fért volna ki,
még egy bolygó méretű papírra se ki.
Ezért felkerekedtem, eljöttem ide eléd,
hogy tettekkel bizonyítsam, amit sose elég: Szeretlek <3