a másikban pedig meg már sírva rogysz össze,
egyik pillanatban még beterít a rózsaszín köd,
a másikban meglátod a köd mögötti valóságot.
A szerelem a legelején édes, mint a ragadós méz,
idővel az édeset olykor elnyomja valami keserű,
mint a frissen kifőzött, még cukor nélküli kávé,
csak később érzed szerelem keserédes aromáját.
Mikor már nem ujjongsz, nem vársz egy tökéletes,
jóképű, szőke hercegre, akkor leszel igazán boldog,
mert aki a mesék mögé rejtőzve, várja a fehér ló
pata kopogását, sose kapja meg azt, amire vágyik.
Amíg nem laksz palotában és nincs a fejeden a
hőn áhított gyémántkorona, az életed sohasem lesz
olyan, mint egy vattacukor felhőben úszó tündérmese,
sokkal inkább a csalódások tengerének végtelen drámája.
Nézz bele a tükörbe, nincs szárnyad, se uszonyod, még
csak tündérporral beszórt, csillogó aranyhajad sincsen,
mert ez itt a valóság, ahol az álmaidat legtöbbször az
agyad egy rejtett kis fiókjában tudod őrizgetni.
Csak nyisd ki a szemed és nézz körül a világban egy
kicsit, lásd meg a a valódi kincseket s értékeket,
melyeket nem találsz meg egy palackban talált térképpel,
az elvarázsolt, lakatlan sziget homokjában mélyen elásva.
Várd az igaz szerelmet, aki lehet, hogy a hercegi kosztüm
helyett kopott farmerban és kinyúlt pólóban fog megjelenni
előtted, de a szíve mégis nagyobb lesz mint az összes
mesebeli, daliás és jóképű herceg szíve együttvéve.
A világ tele van apró varázslatokkal és bűbájokkal, de ahhoz,
hogy meglásd ezeket, szükséged lesz arra, hogy a fantáziád
megőrizd, de meg tudd gátlások nélkül, önbizalommal telve,
a valóságban is állni a helyed úgy, hogy boldog légy közben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése