Ha egyszer majd végleg lehunyod a szemed, nem aggódj
én akkoris szorongatni fogom két hófehér kezed. Ha egyszer kihűlne
tested, ne félj, én majd felmelegítelek. Feladom rád nehéz vándortarisznyád és őrzöm álmaidat, hosszú éjjeken át. Hangodat
megőrzöm, soha el nem felejtem, perzselő érintésed megmarad a testemen.
Titkaink, vágyaink miénk maradnak tovább, az ajtó nyitva marad, szívem
minden apró zugán. Ha egyszer majd kételyeid támadnak, ne bánkódj,
szerelmünk erősebb az egész világnál. Ha szemed fénye kihuny, arcod se
lesz a régi már, én tovább vigyázlak és ápolom érzéseink csodaszép
virágát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése