2016. február 15., hétfő

Pillanatnyi vég

Reggel felkelsz mit sem sejtve, 
szemed csillog, ajkadon mosoly, 
jókedved az égig ér. 
Sok a napi tennivaló, 
de kell valami ennivaló. 
Aztán ott van még az átöltözés, 
fésülködés, sminkelés. 
Fél óra és készen is vagy, 
sürögsz-forogsz mosolygósan. 
A szerelem fűt, vidámság hűt, 
mit sem sejtve ütöd el az időd. 
Délután betoppan, ridegen s hidegen, 
szemében nincs meg a láng, 
pedig csak egy csókra vágysz. 
Vége.... mormolja halkan, 
azzal megölel és ott hagy. 
Bevágódik az ajtó, 
térded csattan a padlón. 
Nem érted mi történt, 
mikor múlt el, hogy múlhatott el. 
Becsukod a szemed, 
érzelmeid eltűntek. 
Nem tudod mit gondolj,
elveszett vagy és nyomorogsz.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése