Keresztelés, avagy temetés

Díszes a nép, örömteli a hangulat. Egy szőke kislányt ünnepelnek, érte harangoznak. Gagyog a kislány, nevetnek a szülők, keresztszülők, nagyszülők. A dédnagymama is elejt egy mosolyt, az őszhajú néni, a nagylelkű dédi. A templom megtelik, nincs egy üres pad se, a sarokban egy másik család kuporog keseredve. Végig ment a mise, most jöhet a vége, Megkeresztelik a kislányt, a család örömére. Utolsó szónoklat, fekete csipkés gyászhír, a kesergő anya megrezzen, s arca eltorzul máris. Halál sápadt arca férje vállán pihen, könnyek sóhajok esnek, de mégis istenhez esdekelnek. Elvesztették gyereküket, a kis Krisztiánt, kit elnyelt a medence vize, még tegnap délután. Nagyon friss a gyász, egyre sűrűbb a sírás, örökre bevésődik szívükbe a mai harangozás. Egybegyűltek fele sír, másik fele nevet, egyik fele gyászol, másik pedig ünnepel. Az élet olykor kegyetlen de mégis szép tud lenni, kétoldalú e fogalom, kétoldalú e hatalom.