egyedül vagyok, s szívem imái.
Gondolkozok mindenen, mi a helyes és mi nem,
miért vagyok pont ilyen, miért nem inkább másmilyen.
Különc, béna, ronda, visszhangzik a fejemben,
valaki épp lyukat fúr, megsebzett lelkemben.
Miért bánt ő engem? Mi a baja velem?
Választ nem kapok, de egyre csak nevet.
Azért bánt engem, mert nincs éppen jobb dolga,
mint hogy emberek lelkét piszkolja.
Komiszul és arrogánsan este jő el ide,
s szorgosan hozzálát, sok még a teendője.
Felkavar és elkeserít ez a röpke érzés,
terjed, beborít és egyre elkeserítőbb a vérzés.
Utánna elillan, mint ki jól végezte dolgát,
ott hagy engem a könnypatakba és szaporán megy tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése