Ezek a felnőttek mindig olyan furák,
azt mondják szeretik, tisztelik a munkát.
Eközben álmosan és fáradtan hazaérve,
nem jut idő soha, a kedvenc mesémre.
Azt mondják a munka az életünkben fontos,
mégis minden induláskor apum inge foltos.
Nap mint nap egyre kevesebbet nevetnek,
engem pedig folyton spenóttal etetnek.
Ez engem se nagyon tesz már boldoggá,
a gyerekek a spenóttól válnak bolonddá.
És az a sok szabály, meg a korai lefekvés,
időben felkelés,az a sok dicséret elnyerés.
Ezek a felnőttek mindig olyan szigorúak,
folytonos piszkálásaik egyre iszonyúbbak.
Ahogy egyre csak nősz és idősebb leszel,
abba is beleszólnának, hogy mikor mit veszel.
Mert ez a ruha szerintük túl szűk,rövid, mini,
pedig manapság ilyet hord mindenegyes tini.
Hajamat festeném, műkörmöshöz is el mennék,
a suliban már rég, kisminkelt, szép díva lehetnék.
Mára már létfontosságúak nekem a pletyka lapok,
tanácsot adnak arra az esetre, ha egyszer bókot kapok.
Pedig a szerelem a mai világban elengedhetetlen,
a sok csaj és srác, ebben a korban telhetetlen.
Ezek a felnőttek a legnagyobb kincsek az életemben,
anyát, apát, papát, mamát örökké megőrzöm szívemben.
Mert az a sok bölcsesség, sok okosság, szép szavak
fejembe vésődtek, örökké a lelkemben maradnak.
Hisz az a sok fura felnőtt, idős néni és bácsi,
olyat nyújtott nekem mit a világon nem nyújtott bárki.
Ezért lelkiismeretes maradok, becsületem megóvom,
s mit tőletek gyakran hallottam, azt mondom: Megoldom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése