Olykor-olykor felelevenülnek az emlékek, de rájövök hogy csak foltok maradtak belőle.
Ajkaidon nem csüngnek ezernyi bókok s szép szavak.
Gesztenyebarna szemeiddel nem pásztázod vidám arcomat.
Kimegyek a sírodhoz, de te túl mélyen vagy már.
Szemed üveges, arcod szürke, és én is sápadt lettem most a percek során.
Szívemhez kapok, fájdalom uralja testem, öntudatlanul magam elé révedek.
És hiányod reszelős hangja üvölt belőlem.
Felállok a sírtól, tovább megyek letörve .
Édes, drága nagyikám, soha el nem feledlek <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése