olyan reménytelen, mégis nyugtat a csend,
tisztán lehet hallani az érzelmek halk szelét,
amint szétkürtöli a fájdalom szúrós érzését.
Elviszi világszerte a gondokat és kínokat,
hogy meggyógyítsa a törékeny lelkeket
és elfeledtesse a legrosszabb emlékeket,
változást hozva, amikor végleg feladnák.
Könnycseppeken keresztül más a világ,
olyan békés, mégis üvölt a csend,
visszazökkentve a valóságba mindenkit,
hogy a magány mégsem lehet gyógyír.
Nem fájdalomcsillapító, inkább erős drog,
amelybe hiába menekülsz, belül üres maradsz,
csökkentheted vagy növelheted a dózist,
de a kényszer mámor végül nem tesz boldoggá.
Könnycseppeken keresztül más a világ,
olyan hűvös, mégis melengető érzés,
ahogy végigfolyik a bánat az arcodon,
aztán a szeretet zsebkendőjével felitatod.
De ha nem hagysz neki időt megszáradni,
hogy aztán újra letöröld a gondod vele,
teljesen elázik kezedben a vigasz kendő
és hiába csavarod ki, nem segíthet többé.
Könnycseppeken keresztül más a világ,
teljesen másnak látok mindent körülöttem,
az apróságok kövér pacává mosódnak el,
a nagy dolgoknak is csak a körvonala látszik.
És elnyel mindent az álmot hozó némaság,
lecsukva a kivörösödött, fáradt szemeimet,
hogy aztán egy új napra virradva, új eséllyel,
visszahozza apránként a reményt az életembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése