Hatalmas szíved örök nyugalomra tért,
Isten angyal szárnyakat adott neked,
hogy újra hazatérhess hozzá a mennybe,
de én tudom, hogy mindig is angyal voltál,
csak a szárnyaid és a glóriád el volt rejtve.
Felismertelek az őszinte, csillogó szemeidről,
a mosolyaidban bujkáló boldogságról és a
gondoskodó, feltétel nélküli szeretetedről,
amivel bearanyoztad az emberek életét,
és megvigasztaltad őket a szomorúságban.
Most pedig eljött a végső búcsú ideje,
reménykedtem, hogy nem jön el ez a nap,
de most mégis itt állunk a koporsód előtt
és könnyes szemmel emlékezünk vissza.
Édesanya, nagymama, dédnagymama,
rokon, barát vagy a kedves szomszéd néni,
mindenki másképp gondol rád, de
egy valami mégis közös azokban, akik most
összegyűltek, hogy elbúcsúzzanak tőled.
Ez a közös pont pedig az, hogy egyikünk se
fog elfelejteni téged és emlékedet megőrizzük,
a szívünk egy szobácskájában, aminek az
ajtaja résnyire mindig nyitva áll előtted és előttünk.
Ha pedig esténként felnézünk az égboltra,
szemed gyengéd fénye ott fog világítani,
a messzeségben, a csillagok között fog tündökölni
és mutatja az utat ha eltévednénk a sötétben,
így hát kelj útra békésen és vigyázz reánk.
Nyugodj békében mi drága angyalunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése