Ha visszakerül rád a szoknya,
jelképes népi motívumokkal,
újra önmagad lehetsz végre.
Átjár a művészet adta erő és
felruház a nemes hatalommal,
hogy sose tudd abbahagyni.
Attól kezdve már nem számít,
jelentéktelenek a gondjaid,
csak elvarázsol a zene dallama.
És ahogy fellibben a szoknyád,
olyan mintha te is repülnél vele,
egy távoli századba, jobb korba.
Ahol az embereket nem nyelte el
a modern világ, mély szakadéka,
ők tudták igazán, mi a szórakozás.
Amikor összegyűlt a falu népe,
nem kellettek gépiesített zenék,
csak fürgén felkapták a hangszert.
A tánc az élet, én is ezt vallom,
mert nincs is szebb annál, amikor
belefeledkezve az életbe, forogsz.
És tudod, hogy van melletted valaki,
aki megtart ha közben elszédülnél,
és elkap mielőtt beütnéd valamidet.
Ez a fajta bizalom erősíti az embert,
mert a pároddal közösen alkottok,
létrehoztok egy csodát, varázslatot.
A tánc kapcsolatokat épít, kikapcsol,
korlátokat dönt és ismeretleneket
hoz össze, hogy közösen éljék meg.
Kapcsold be a zenét és éld meg te is,
ne vesztegess el belőle egy percet sem,
mert megtanítja neked, mi a boldogság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése