hiányolom belőle a történetünk,
amely akár egy szép tündérmese,
minden nap újra elvarázsol engem.
Ezért megírom én a kis mesénket,
hogy átélhessem újra azt az időt,
mikor végre megismertelek téged
és a veled eltöltött hosszú éveket.
Egyszer volt, hol nem volt, várnád,
de már a kezdet sem volt egyszerű,
hogy kijelenthessük biztosan, hogy
szokványosan kezdődött minden.
Talán a hol volt, hol nem volt az a
bevezetés, ami igazán illik hozzá,
mert váltakozva volt és nem, lett
és lehetett, nagybetűs szerelem.
A hercegnő nem volt tökéletes és
a herceg is csak egy hétköznapi srác
lehetett, fehér paripa és kastély nélkül.
De ahogy telt az idő, az apró hibáik
szép lassan elhalványulni tűntek és
a herceg szemében a hercegnő lett
a legszebb, legcsinosabb, legbájosabb.
A herceg se tűnt onnantól egyszerűnek,
sem pedig egynek a sok közül, mert
nem kellett békából daliás királyfivá
változnia, hogy a hercegnő megszeresse.
Mikor egymásra találtak, felhőtlen öröm
és a szerelem tüze lobbant fel szívükben,
amit azóta is féltően táplálnak és nem
hagyják kihűlni az édes érzelmeiket.
Ezután jön az a rész, hogy boldogan
éltek együtt, még meg nem haltak?
Mi van akkor, ha ez még pontosan nincs
megírva a sorsuk színes mesekönyvében?
Hisz az élet nem mindig varázslatos és
reményteli, de ha valóban kitartotok
egymás mellett, elnyeritek eme jutalmat,
hogy sírig tartóan boldogok voltak együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése