ne temetkezz mély hallgatásba,
mely idővel fátyolosan beborít
minden számodra szerető lényt.
Nézz rám és ereszd ki a hangod
ha nyelved hegyét marja a szó,
ha tested remeg az indulattól,
ne fojtsd magadba azt az érzést.
Szemeiddel büntetsz meg engem
búskomor arccal meredsz rám s
tekinteted az én halálos ítéletem,
íriszeidben ott csillog a közöny.
Mondd ki ha fáj, szólj hozzám
ne engedj a hamis gyűlöletnek,
csak most utoljára bocsájts meg
mindazért mit ellened elkövettem.
Ha haragszol is rám, csak egy
valamit engedj még meg nekem,
egy forró csókot szeretnék, a rég
elfeledett, lángoló érzelmekkel.
Egyetlen egy utolsó csók most
szívem minden rejtett vágya,
egy vallomás, egy állomás a
szerelmünk hullámzó vágányán.
Mondd ki ha fáj, szólj hozzám
hajolj közelebb puha ajkaiddal,
hunyd le a szemed és éljük át
együtt újra, a régi édes perceket.
Kezdve az első mosolyoddal,
át a közös terveink sokaságán,
bezárva egy eltévelyedett szóval,
mely lerombolta a szép álmainkat.
Csókod legyen vigasz, bánatomban,
kapaszkodó ha a szél feltámadna,
kényes teher az feltörő magányban,
egy emlék, mely követ a síri világba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése