A nemzet gyásza

 Mint sokan hallhattátok, szörnyű veszteség ért bennünket a napokban. A buszbaleset, amely rengeteg reménnyel teli, fiatal lelket elrabolt, megrendítette talán az egész országot. Az elhunytak emlékére írtam egy verset és szilárd hitem azzal kapcsolatban, hogy ezekben a sorokban feléleszthetem az emléküket akár egy percre, akár egy egész életen át tartóan. Ti, kikről ez a mű szól, kívánom, hogy nyugodjatok békében és Isten országába lépve találjátok meg a felhőtlen boldogságot. A hozzátartozóknak és gyászolóknak pedig vigaszt és erőt kívánok. Egy nemzet gyászol veletek. Rip 2017.01.20

Mikor végleg lehunytad a szemed,
életed pici lángja is kihűlni látszott,
keserves, mély gyászt hagyva eme
világon, ahol szeretteiddel éltél a
hatalmas szeretet gyengéd karjaiban.
És most a neved hallatán mindenki
szemébe könny szökik, az elmúlást
sirató könnycseppek tengere, akkora
fájdalommal, ami csak egy aprócska
töredéke a hiányod valódi érzésének.
Elbúcsúzni se volt időd méltóan, a
távozásod hirtelen jött mindenkinek,
még te magad se számíthattál rá, hogy
az előtted álló szilárd, jól megmunkált
ajtót, egyszer csak becsapja a halál szele.
De ne félj kicsiny törékeny lélek, nem
leszel egyedül, vigyázzuk álmodat,
mint amikor édesanyád óvva ült a
kiságyad mellett, vigyázva az épp 
szuszogó, élete legnagyobb kincsére.
Most se lesz ez másképp, szívünkben
továbbra is, örökkön-örökké élni fogsz,
miképp életedben vigyáztuk a lépteidet,
úgy az idő végezetéig megőrzünk
és nem hagyjuk, hogy emléked kihűljön.
Angyal képében elindulsz az ég felé,
kibontott szárnyakkal, új helyre költözöl,
oda, ahol meglelheted a boldogságot és
ahonnan csillogó szemeiddel figyelhetsz
minket, egy fénylő csillagként az égbolton.