Mikor végleg lehunytad a szemed,
életed pici lángja is kihűlni látszott,
keserves, mély gyászt hagyva eme
világon, ahol szeretteiddel éltél a
hatalmas szeretet gyengéd karjaiban.
És most a neved hallatán mindenki
szemébe könny szökik, az elmúlást
sirató könnycseppek tengere, akkora
fájdalommal, ami csak egy aprócska
töredéke a hiányod valódi érzésének.
Elbúcsúzni se volt időd méltóan, a
távozásod hirtelen jött mindenkinek,
még te magad se számíthattál rá, hogy
az előtted álló szilárd, jól megmunkált
ajtót, egyszer csak becsapja a halál szele.
De ne félj kicsiny törékeny lélek, nem
leszel egyedül, vigyázzuk álmodat,
mint amikor édesanyád óvva ült a
kiságyad mellett, vigyázva az épp
szuszogó, élete legnagyobb kincsére.
Most se lesz ez másképp, szívünkben
továbbra is, örökkön-örökké élni fogsz,
miképp életedben vigyáztuk a lépteidet,
úgy az idő végezetéig megőrzünk
és nem hagyjuk, hogy emléked kihűljön.
Angyal képében elindulsz az ég felé,
kibontott szárnyakkal, új helyre költözöl,
oda, ahol meglelheted a boldogságot és
ahonnan csillogó szemeiddel figyelhetsz
minket, egy fénylő csillagként az égbolton.
