My last letter for you, honey

Thank you for the lovely things baby,
i always loved to feel your sweet lips,
i enjoy to hold your hand in the streets.
I waited for the love, a very long time
and i need more time with you darling,
before the day, when i have to go away
from you, because now i can't do this.
You were my prince in my fairy tail,
you were the guard of this weak girl
and you means the light in the night.
Our hearts are too far away from each
other but i hope they'll meet once in
a very beautiful, heated summer night.
You are my first and i think you are my
last, because i can't find a boy, who can
love me in the future better than you.
So i will sleep at night alone in my
empty bed and i imagine you'll be
mine once again, in awaited one day.

Mese vagy valóság?

Egyik pillanatban még boldogan mosolyogsz,
a másikban pedig meg már sírva rogysz össze,
egyik pillanatban még beterít a rózsaszín köd,
a másikban meglátod a köd mögötti valóságot.
A szerelem a legelején édes, mint a ragadós méz,
idővel az édeset olykor elnyomja valami keserű,
mint a frissen kifőzött, még cukor nélküli kávé,
csak később érzed szerelem keserédes aromáját.
Mikor már nem ujjongsz, nem vársz egy tökéletes,
jóképű, szőke hercegre, akkor leszel igazán boldog,
mert aki a mesék mögé rejtőzve, várja a fehér ló
pata kopogását, sose kapja meg azt, amire vágyik.
Amíg nem laksz palotában és nincs a fejeden a
hőn áhított gyémántkorona, az életed sohasem lesz
olyan, mint egy vattacukor felhőben úszó tündérmese,
sokkal inkább a csalódások tengerének végtelen drámája.
Nézz bele a tükörbe, nincs szárnyad, se uszonyod, még
csak tündérporral beszórt, csillogó aranyhajad sincsen,
mert ez itt a valóság, ahol az álmaidat legtöbbször az
agyad egy rejtett kis fiókjában tudod őrizgetni.
Csak nyisd ki a szemed és nézz körül a világban egy
kicsit, lásd meg a a valódi kincseket s értékeket,
melyeket nem találsz meg egy palackban talált térképpel,
az elvarázsolt, lakatlan sziget homokjában mélyen elásva.
Várd az igaz szerelmet, aki lehet, hogy a hercegi kosztüm
helyett kopott farmerban és kinyúlt pólóban fog megjelenni
előtted, de a szíve mégis nagyobb lesz mint az összes
mesebeli, daliás és jóképű herceg szíve együttvéve.
A világ tele van apró varázslatokkal és bűbájokkal, de ahhoz,
hogy meglásd ezeket, szükséged lesz arra, hogy a fantáziád
megőrizd, de meg tudd gátlások nélkül, önbizalommal telve,
a valóságban is állni a helyed úgy, hogy boldog légy közben.

A virágkötő kislány

A virágba borult sötétzöld pázsiton,
rajta sok-sok fehér, virágzó ánizson,
üldögél és jár a kicsi keze szorgosan,
virágcsokrokat köt s készít dolgosan.

Göndör, szőke fürtjeit dobálja a szél,
csiklandozza arcát, még a nap felkél,
hogy a kicsi lány kedvét fokozhassa,
és hogy mosolygását ma ő okozhassa.

Kosárkája megtöltve tarka virágokkal,
ma már sajna nem játszhat a diákokkal,
hisz minden barátja és barátnője iskolás,
de neki marad az otthoni kíváncsiskodás.

Mert ő a virágkötő kislány, aki dolgozik,
de attól még okos, ügyesen gondolkozik,
hisz ha nem is iskolás, az esze az megvan,
tehetsége lévén a virágcsokrokkal is elvan.

Álomvilág

Szavazásomat ezennel lezárnám :) Mivel a legtöbb szavazatot az érzelem és a fantázia kapta, igyekeztem úgy írni a verset, hogy mindkét téma megjelenjen benne :) Szóval fogadjátok sok sok szeretettel a 2000 megtekintéses meglepi alkotást és remélem a jövőben is ilyen népszerű lesz az én kis blogom :))) Minden olvasómnak nagyon hálás vagyok a rengeteg figyelemért amit kapok <3

Álmomban bejártam a galaxist, láttam
Napot, a Holdat és a szikrázó csillagokat,
s hogy miképp formálják a mi világunkat.
Mindegyik bolygót meglátogattam és fura
földönkívüliekkel is sikerült ismerkednem,
sőt az egyikbe én rögtön bele is szerettem.
Lila volt a teste, arcán szexi ormány terült
el, ami fokozta a vonzerejét, akár a két füle
kettéállásának tökéletes szimmetrikussága.
Belenéztem a szemeibe s igen igen kancsi
volt, de a színe valahogy mégis megfogott,
mert szemei, takonyzöld színben virítottak.
Nem mozdultam, ő viszont egyből elindult
felém, fürgén lépkedett, pedig a levegőben
lebegett és csak jött és jött felém serényen.
Arcára kiültek az érzelmek, az illata pedig
olyan volt, akár egy három napos hullának,
ekkor éreztem, a szerelem büdös mámorát.
Meg is gondoltam magam, nem kell nekem
egyedi szerelmi kapcsolat, mert hiába a sok
munka, jobb illatú nem, csak szagosabb lehet.
Mit ér a szerelem, hogy ha nem kapok levegőt
mellette s az űrben oxigénre úgy sem lelhetek?
Csak időpazarlás lenne egy űrlénynek gyereket
nemzenem és egy űrhajóban éldegélni, míg az
összes oxigénmolekula el nem fogy körülöttem.
Így hát szerelmi bántattal is, de végül felkeltem
és álmomban a földönkívülimet többé meg sem
sem látogattam, inkább emberi fiúkkal álmodtam.