az érzés is tovaszáll,
akár csak a homokba írt
igaz szerelem a parton?
Ha jön az erős fuvallat,
feltámad a változás szele,
a közös jövőnk is összedől,
mint a gyermekek homokvára?
Egyszerre szállunk és zuhanunk,
egyszerre örülünk és szenvedünk,
egy időben együtt és külön,
egy végtelen körforgás közepén.
Életünk tengerpartján sétálva,
érzéseink akár egy-egy kavics,
biztos talajt nyújtanak számunkra,
de könnyen felsérthetik a talpunkat.
Ha tenger leszek, leszel te a habja,
ha szirén leszek, leszel a szívem rabja
ha sellő leszek, leszel álmaim lovagja,
ha gyümölcs leszek, leszel a magja?
És amikor majd vihar tombol köztünk,
mikor úgy érezzük, mindent elvesztünk,
vajon képesek leszünk közösen rá,
hogy beteljesítsük a végzetünket?
Ha te tűz és én pedig víz,
ha te közelség és én messzeség,
kitarthatunk a legnagyobb viharban,
összekarolva két test, egy szív?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése