2018. szeptember 25., kedd

Távolság


Ha elmész, mondd, hogy visszajössz,
engedd, hogy várjalak a végtelenségig,
mert a várakozás csendbe burkol,
és elnyeli a külvilág néma ordítását.
Mielőtt elmész, mondd, hogy szeretsz,
és ha visszajössz, elfeledteted velem,
hogy egyáltalán várnom kellett rád,
egy percet, egy órát vagy akár éveket.
Ha most rád adom az úti kabátot,
akaszd vissza a helyére ha hazajöttél,
hogy minden alkalommal rápillantva,
tudjam, újra minden olyan mint rég.
Aztán majd a kis kabátodban aludva,
újra biztonságban érezhetem magam,
egy olyan álomvilági valóságban élve,
ahol még el sem indultál az utadra.


2018. július 24., kedd

Ha elmúlik a nyár

Mondd ha elmúlik a nyár,
az érzés is tovaszáll,
akár csak a homokba írt
igaz szerelem a parton?
Ha jön az erős fuvallat,
feltámad a változás szele,
a közös jövőnk is összedől,
mint a gyermekek homokvára?
Egyszerre szállunk és zuhanunk,
egyszerre örülünk és szenvedünk,
egy időben együtt és külön,
egy végtelen körforgás közepén.
Életünk tengerpartján sétálva,
érzéseink akár egy-egy kavics,
biztos talajt nyújtanak számunkra,
de könnyen felsérthetik a talpunkat.
Ha tenger leszek, leszel te a habja,
ha szirén leszek, leszel a szívem rabja
ha sellő leszek, leszel álmaim lovagja,
ha gyümölcs leszek, leszel a magja?
És amikor majd vihar tombol köztünk,
mikor úgy érezzük, mindent elvesztünk,
vajon képesek leszünk közösen rá,
hogy beteljesítsük a végzetünket?
Ha te tűz és én pedig víz,
ha te közelség és én messzeség,
kitarthatunk a legnagyobb viharban,
összekarolva két test, egy szív?