A hídon mozdulatlanul állok,
Hiába teszek bármit:csak fázok.
Kora reggeli ébredés,
És tessék itt a félés.
Felkelek az ágyból,hulla vagyok,de azért lépkedek,
Nem kertelek, hisz itt a hétfő:munkanap ,s kétkedek.
Felhúzom ruhám,
Felhívom "tanítóm" ,telómon és lököm dumám.
Kedves Munkáltaó:Nem tudok menni,
Inkább megyek a hűtőhöz kását enni.
Prímán szürcsölöm nem túl ízletes üdítőm,belőle kortyolok hetet,
S közben gondolom:ma nem üvőlt a főnököm velem.
Ebben a sötét és anyagias világban nincsenek már lelkeik,
Ekkor tájt kihunynak minden emberből érzéseik.
Nincsenek önálló gondolatok,
Nincsenek már agyak,
Az emberek:sodródva úsznak,akár a halak.
Ne döntsd el merre mész ,minek kéne lenni,
De dögölj bele bátran,zombinak ám menni!
Üdítőm édesen szürcsölöm,
S közben mézesen tűnődöm:
Egyedül vagyok,nincs más ki éljen,
Csupán árnyékok ezek, nem létező lények,
Hisz nem vágják ezek:mi pont a lényeg.
Önkínzó mazochisták amerre nézek
Hát itt már csak én vagyok,ki valamit érzek?
Ha minden automata néked az életed hazugság,
Ha be vagy programozva,táplálva nincsenek már fékek,
a képleted :gazság.
Már nem számít más csak a pénz,
Lelketlenül kapálni: kell a réz.
Föld bolygó:ki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel!
Nem érdekel semmi,
Nem fogok mást tenni,
Mint fogolynak lenni.
Ha ellenállsz a rendszer büntet,
hiába sok tömeg ki tüntet,
Téged mikor reguláztak élő halott zombivá?
Mikor neveltek céltalan darab hússá?
Tanulság:Soha ne add fel álmaid,
Legyél önmagad s fedezd fel vágyaid,
S kétséged nem marad,elszállnak gátjaid.
Lett légyen humorod hisz tudod:
Az élet egy játék s buli
Ám ha vesztesz: seggbe rúg az tuti.
