csak szoríts jobban ha félsz,
és én átkarollak gyengéden,
hogy remegve, sírva, éberen
nekem se kelljen megriadnom
biztonságot hozó világunkban.
Ha úgy érzed, elég volt már
és a külvilág moraja is bánt,
ha úgy érzed, belefáradtál,
végképp elnyel a sötétség,
a szívem menedékként vár.
Megfáradt, éhező lelkedet,
melyet a világ megtiport,
bársony, tárt karokkal várom,
hogy megpihenhess bennem
és őrizhessem édes álmod.
Az érzéseink hullámhosszán,
távol a sok-sok problémától,
csak ringatózz lágyan a vízen
és szerelmem mint apró tutaj
majd körülöleli fáradt tested.
Ha pedig majd megindul az áradat,
én mindenemmel védelmezni foglak,
kitartva a legnagyobb viharokban is,
felszárítva minden könnycseppedet,
egy szebb és jobb világba ringatlak.
