az emlékeinkről is lemondasz
és tökéletes álcába rejtőzve
úgy teszel, mintha nem léteznék?
Ó mondd, ha létezik az örökké
miért nem szólunk egymáshoz
és miért érzem már megint úgy,
hogy egy hang se fér ki a torkomon?
Üvölt a hiányod az ordító csendben,
a fejem is vadul belezsong sokszor,
mikor e két érzés keserves szonátája,
esténként betakarja fáradt lelkemet.
Ó mondd, ha létezik az örökké,
hova lett a derűvel teli mosolyod,
és mondd, miért hagytad kárba veszni,
a közös múltunk boldog pillanatait?
