felkavar a tekinteted,
ahogy háborút kelt
és vereségbe taszít,
a szívem csataterén.
Ne szólj most hozzám,
ne melengess szavaddal,
mert ami évek óta fagyos,
nem idegen neki a ridegség,
csak öntudatlan álomban él.
Ne érj most hozzám,
nincs rá szükségem,
mert az ismeretlen,
sose tapasztalt érzés,
legalább nem hiányzik.
Ne nézz át most rajtam,
mert a távolság végtelen,
több szenvedést okozva,
mint a fájó közelséged,
kérlek engedj át a kínnak.
