Messziről is hallom a szavaid,
mintha épp itt lennél mellettem,
a fülembe suttogva egész halkan,
hogy a világtól elrejtsd hangodat.
Csak a saját kis világunk rejtekén,
együtt lehetünk igazán szabadok,
összekötve a két szerelmes szív,
ma, holnap és amikor csak akarod.
Messziről is érzem tekinteted melegét,
mintha a szemeidet rajtam legeltetnéd,
felolvasztva minden fagyos gondolatot,
amelyhez elég egyetlen egy pillantásod.
Íriszeid tükrében magamat látom viszont,
egy áhítattal bámuló, szerelmes arcot,
és a hozzá tartozó törékeny emberi lényt,
készen állva arra, hogy életét adja érted.
Messziről is érzem a simogatásod,
mintha épp az arcomat cirógatnád,
beburkolózva a lágy érintésekbe,
hogy meg ne neszelhesse ezt más.
Gyengéd kezeid változást hoznak,
szerte szét, ahol csak hozzám érsz,
selymessé varázsolva fakó bőrömet,
szeretettel megtöltve a szívemet.
Messziről is látom édes mosolyodat,
mintha épp kajánul vigyorognál rám,
és megmutatnád nekem újra és újra,
az összes apró dolgot amiért szeretlek.
Lehetsz itt mellettem vagy a világ végén,
a gondolataim akkor is körülötted járnak,
ahogy beszélsz, nézel, simogatsz engem,
és messziről is a szerelmedet kiáltod nekem.
