vidd hírül szerte a fájdalmat,
mondd el minden élőlénynek,
szegényebb lett a világ egy
tiszta szívű, szerető személlyel.
Zokogjanak a szürke felhők,
könnyük borítson be mindent,
mossa le a síró emberek arcáról,
a keservesen kínzó gyászt, amely
kiült az arcukra, lelkükre és szívükre.
Adj nekik megnyugvást és reményt,
hogy ez még itt nem a vége, ez itt
még nem a végső búcsú ideje,
mert odafent továbbra is van élet,
szeretteink ott vannak a messzeségben.
Ha késő este pedig tiszta az ég,
lelkük ott világít, fényes csillagként,
hogy betöltsék szívünkben a hiányt
és békét hozzanak a magányba.
Emlékeink pedig elkísérnek minket,
végig az élet kacskaringós útján
és majd újra meg újra láthatjuk őt,
sőt hallhatjuk az édes hangját is
amikor egyszer csak feltámad a szél.
