te jelented számomra, az egész világot,
esténként mielőtt a szemeim lehunyom,
te vagy az utolsó, szárnyaló gondolatom.
Mondd csak, emlékszel még arra, amikor
először révedtünk bele egymás tekintetébe?
Amikor valami véletlen csoda folytán újra
és újra összefutottunk a folyosó szegleteiben?
Nekem örökre belevésődtek a szívembe,
ahogy azok a kis rendetlen pillangó, akik
vadul elkezdtek röpködni a gyomromban,
akárhányszor rám néztél és elmosolyodtál.
Most pedig itt vagyunk egymásnak igazán,
kéz a kézben, a szerelem édes világnapján,
sok az emlék és az élmény, de én mégsem
tudok betelni a szenvedélyes perceinkkel.
Ahogy fekszek némán melletted szorosan
hozzád bújva és hallgatom a szívverésed,
eszembe jut, milyen szerencsés is vagyok,
hogy vagy nekem, hogy vagyunk egymásnak.
Mert az életem már csak veled lehet teljes,
nélküled a világban csak elveszett lehetek,
hisz te vagy a reményteli múltam, jelenem,
te vagy a fényes jövőm, te vagy a mindenem.
T.L. + Cs.R.
